2017. április 28., péntek

Egy új világ - 14. fejezet 18+



Sziasztok!

Először is ott akartam kezdeni, hogy „juhuuu, végre eljutottam oda, hogy EÚV-t mertem hozni Nektek”, de aztán a feltöltés előtt megláttam, hogy mikor volt utoljára friss a regényből… Kis híján sírógörcsöt kaptam és egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ha már ennyi ideig ült a regény a popóján és hiába ezerszer próbáltam a helyére pofozni ezt a fejezetet… Talán mégse kellene feltöltenem. De aztán eszembe jutott, hogy ezért minimum meglincselnétek. :) És ha már kész van… Nem tartom vissza Tőletek, azt sose tenném. :)

Nem mondom, hogy teljesen kint vagyok vele a gödörből, a Leltár bejegyzésben anno már elmondtam nektek, hogy miért is van ez így… De… Szóval az utóbbi időkben egyre jobban érett, hogy frisselésre fog kerülni a regény, és ebben egy végső elhatározás segített: muszáj voltam megfogadni magamnak, hogy egy kicsit lejjebb kell vinnem az elvárásaimat, különben sose leszek képes folytatni a regényt. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azt sem, hogy ennek fényében ez azt jelentené, hogy ez a fejezet egy nagy rakás … lett. Ezt majd ti megítélitek. Csupán arról van szó… Hogy is mondjam… Az utóbbi időszak rengeteg megpróbáltatást hozott számomra, emberileg és íróilag is, és akárhányszor azt hittem, hogy végre kint vagyok a sűrűjéből… Valami mindig lerántott… A Kritika-mankó előtti bejegyzésemben elmeséltem Nektek, hogy miért kerültem padlóra megint, pont akkor, amikor vééééégre, hosszúúúúú hónapok után kint voltam az írói válságból. Most ismét küzdök, hogy visszarázódjak, és ebben remélem segített, hogy utolsó ellenőrzés gyanánt a héten újraolvastam a regényt, megfogadtam magamnak ezt a tanácsot, ami esküszöm, fizikailag szinte fájt… De… Bízok benne, hogy talán mégis csak jó döntés volt, és ennek hála vagyunk most itt. :)

Nem mondom, hogy tökéletes lett… Azt sem, hogy meg vagyok elégedve vele. Bizonyos részeivel igen, más részekkel meg évek óta hadakozok, de az is lehet, hogy csak én vagyok a hülye és csak beképzelem, hogy még mindig hadakoznom kell vele… Nem tudom. EÚV-val rögös utat jártam be, és bármily nehéz is és borzalmasak is az első fejezetek, maga a történet, maga az endverse téma borzasztóan közel áll a szívemhez. Bízok benne, hogy az idő ezúttal is a segítségemre lesz és végül ismét teljesen megtalálom majd a közös hangot a regénnyel. Újabb 20 oldalas fejezetet kaptok, akárcsak az előző esetében, szóval azt se mondhatom, hogy az oldalszámok csökkentek, sőt. :)

Bármennyi időbe is teljen, míg érkezik a folytatás, bízok a pozitív jövőben és hogy végre újra homlokon csókol a múzsa, hogy megoldjam a problémáimat a regénnyel.

De addig is… Nos, lássuk a medvét. Dean „hazatért”, és hogy miként rendezkedik be a régi-új „otthonába”, az ő Castiele nélkül… Nos, a fejezet elmondja ezt Nektek. :)

Nagyon jó olvasást kívánok nektek! :)

Éééés nagy öleléééééééééééés. :)

Nienor

2017. április 14., péntek

Kritika-mankó, – avagy nem professzionális „tanácsok” egy nem professzionális hobbi írótól :)



Sziasztok!

Az évek során többen újra és újra megkerestetek, mert ti is örömmel vágtatok bele az írásba, mint az élet egyik legszebb és legörömtelibb időtöltésébe, és arra kértetek, hogy „kritikázzam” nektek a műveiteket. :) Amivel viszont sajnos több problémám is akadt... Mindig. :( Ezért döntöttem úgy, hogy írok Nektek egy kis szösszenetet, mankót, személyes tapasztalatokat és véleményt arról, hogy nekem mik szoktak segíteni, amikor írok, ellenőrzök és feltöltök Nektek valamit.

Kezdem is az elején, mert senkit se szeretnék megbántani, de ugyanakkor szeretném, ha megértenétek, hogy lelkileg miért is nehéz számomra a kritikaírás. Persze amikor csak tehettem, igent mondtam nektek, de tudnotok kell, hogy tényleg nem szeretek kritikát írni… Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nyelvtanon, stilisztikán, szóhasználaton kívül képtelen vagyok bármiben is véleményezni a művet, mivel 100%-ig vallom és támogatom az írói szabadságot, és ha az író X dolgot X módon ír meg, ám legyen, erről szól az írói szabadság, ezért erről sose tudtam és sose fogok kritikát írni. Szóval storyba – ahogy mondani szokás –, sose szeretek „belekötni”. Akármennyire jól vagy kevésbé részletgazdagon van az felépítve, teljes mértékben elfogadom úgy, ahogy azt az író megírta. Szóval ezen a téren általában nem sokra tudtatok jutni velem…

Másik ok, hogy hiába csakis a fentebb felsorolt témákat szokásom ilyenkor érinteni… Legyünk őszinték: vannak olyan írók, akik nem akarnak, sőt képtelenek negatív kritikát fogadni. Amivel nincs is semmi gond, nem vagyunk egyformák, és van, akinek idő, míg eljut egy olyan pontra, hogy képes lesz fogadni őket, feldolgozni azokat, és tanulni belőlük. Voltak idők, ezelőtt 5-6 évvel korábban, amikor én is nehezen birkóztam meg velük. DE! Személyes tapasztalatom: abban az időben még nagyon-nagyon-nagyon durván hemzsegtek az írásaim a durvábbnál duvább alaphibáktól (még más fandomban alkottam, de a Destiel’s Story adhat nektek egy kis támpontot arról, hogy mekkora borzalmakat írtam…). És ekkor kaptam néhányatoktól olyan útmutató jellegű és igen, NEGATÍV kritikákat, amik úgy érzem, hogy alapjaiban változtatták meg a stílusom, a munkamorálom, és segítettek el arra a pontra, ahol most vagyok. Véleményem szerint a negatív kritikákból lehet a legtöbbet tanulni. Nem feltétlen állunk készen rájuk akkor, amikor kapjuk őket, nekem is volt, hogy hosszú hónapok múltán sikerült megértenem a kritikaíró mondanivalóját, belátni, hogy igaza volt és valóban segítő szándék vezérelte, és utána tudott csak elindulni nálam a változás és a javulás.

Amit ezzel mondani akarok: sose féljetek a negatív kritikától. Persze van különbség az „ez szar volt, ne írj többet” és a hosszan, akár több ezer szón át kifejtett, részletes vélemények, visszacsatolások közt. Kritikát írni nehéz és felelősségteljes feladat, mert sose tudhatjuk, hogy az miként hat az amúgyis sokszor törékeny lelkivilággal megáldott írókra. És ezért rettegek én is a negatívabb észrevételek megírásától. Lehet mondani, hogy gyáva vagyok… Én inkább azt szoktam mondani, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni, és meghagyom a kritikaírást és elemzést annak, aki valóban ért hozzá.

DE! Mint mondtam, oka van annak, hogy ezt a „szösszenetet” olvassátok most tőlem. Úgy döntöttem, hogy mivel személyes kritikát ezentúl valóban nem írok többet, összeszedem nektek mindazokat a támpontokat, amik talán nektek is segíthetnek, amikor írtok, esetleg egy kis vezérfonalként tudnak szolgálni akkor, amikor a hibáitokat keresitek. Nem szeretném tanácsnak hívni őket, mert ezek mind a személyes írói és olvasási tapasztalataimon alapulnak. Én magam is használom őket, igyekszem mindig figyelni rájuk, és nem elfelejteni, hogy mik azok a tipikus hibáim, amikre fokozottan kell ügyelnem. Ez is lehet egyfajta praktika a számotokra is. Összegyűjteni és észben tartani, hogy mik azok a tipikus hibák, amik észrevétlen is a műveitekbe lopják magukat. A tudatosság szerintem ugyanannyira elengedhetetlen az írásban, mint az empátia és az érzések, amikkel írunk. Legalábbis számomra.

Szóval ne egy teljesen objektív mankósorozatot várjatok tőlem. Mondjuk inkább úgy, hogy saját tapasztalat segítségével egy kicsit a függöny mögé kísérlek titeket és majd utána ti magatok eldöntitek, hogy volt-e ennek haszna, vagy bármi segített-e nektek. Fontos: ha néha bárhol is erőteljesebbnek érzitek a szavaimat, vagy a véleményemet, sose felejtsétek el, hogy ezek valóban többnyire személyes tapasztalatokon alapuló, személyes vélemények, meglátások, praktikák, amiknek az alkalmazásával én is élek, amikor alkotok. Lehet, hogy Neked teljesen más módszerek válnak be, és ez így is van jól. Azért, mert másképp dolgozol, mint én, az nem feltétlen jelenti azt, hogy egyik is jobb lenne a másiknál. A lényeg: ha bárhol erősebben is fogalmazok, ne vedd magadra. Használd, amit úgy érzel, hogy segíthet Neked, és ha semmi se kell, az is rendben van. :)

Emellett azt is meg kell még jegyeznem, hogy most se egy szépirodalmi írást várjatok tőlem. Sőt. A cél nem ez volt, de a lényeg remélhetőleg benne lesz. :)

Akkor nem is húzom tovább a szót, vágjunk bele.

2017. április 13., csütörtök

Valami (Esküszöm, egyre nehezebben adok ezeknek címet...)



Sziasztok!

Szeretnék leszokni arról, hogy időről időre helyzetjelentek Nektek, mert nem szeretnék az agyatokra menni. De… Az utóbbi időben többen sikeresen észrevettétek, hogy valami valóban nincs rendben velem… Nagyon kevés időt töltöttem Facebookon, chaten is alig jártam, és a hangulatom… Igen, minden bizonnyal nem volt tökéletes a maszkom, illetve igen, a magány az, amire szükségem volt. Nem szeretnék belemenni a részletekben, tényleg okkal nem bírok beszélni róla. Csak szeretném elmondani nektek, hogy ettől függetlenül „jól vagyok”. Ám ezek az események… Egy tragikus és váratlan haláleset nagyon össze tudja törni az ember lelkét, és ha íróról van szó… Olvasási rátám is kb. a nullára esett, igyekszek bármi létező dologgal elterelni a figyelmem, amikor csak szabadidőm volt, azonnal kötöttem le magam, elmaradt sorozatokat faltam, de… Aztán minden elfogyott, írni nem tudtam, olvasni nem tudtam, semmi se ment…

De! És itt jön a felvezetője annak, hogy miért is született meg az a poszt, ami pontosan ez után fog következni.

Szóval nemrég jött az ötlet, hogy annyira sokszor kerestetek már meg… És úgy döntöttem, hogy mivel a kritikaírás mindig is a mumusom volt és extra gyomorgörcsöt hoz… Írok egy hosszabb bejegyzést arról, hogy mik azok, amikre érdemes figyelni, illetve, hogy én anno miket figyeltem a személyes kritikákban, stb. Azért is teszem ezt, mert nem szeretnék senkit se cserben hagyni, segíteni szeretnék, viszont személyes kritikákat többet nem fogok vállalni. Ha elolvassátok erről ezt a kis szöszt (haha, én és a szösszenetek… 19 oldalas szösz :D ), akkor remélhetőleg sokkal többet tudok vele segíteni nektek, mint 1-1 személyes kritikával tettem. Hogy miért mondom ezt, nos, akit érdekel, az majd úgyis elolvassa ezt a már említett mankószerűséget. :)

Szóval nem voltam/vagyok jól, írni nem igazán ment, de ez… Ez nem olyan, mint bármely fic, de mégis valamit alkothattam, és legalább előrébb is jutottam.

És itt szeretnék búcsúzóul megköszönni Nektek minden támogatást, amit még kérés nélkül is kaptam tőletek az elmúlt hetekben. :) Csak annyit tudok ígérni, hogy egyszer majd jobb lesz, jobban leszek, de ezen igazán csak az idő segíthet. Addig pedig… Megpróbálok türelmesen várni és túlélni a napokat. :) Tőletek is ezt kell most kérnem. Ez az esemény sajnos, ha nem is írói válságba lökött… Ezt még idő lesz feldolgoznom, mindünknek…

Ölellek Titeket! :)

Nienor

Ui: azért is külön bejegyzésben írtam erről, mert nem szeretném a "kritika-mankót" depis témával terhelni. De mindenképp szerettem volna, ha tudtok a megszületésének az okáról, és arról, hogy miért döntöttem úgy, hogy muszáj egy ilyen írásnak helyet adnom a blogon.

2017. március 17., péntek

Destiel - "The Most Remarkable Moments" sorozat

Sziasztok!

Egy kis ellenőrzés után rá kellett jönnöm, hogy erről a videószériáról még nem posztoltam Nektek. És mivel tudom, hogy a frissek elején nem sokan vagytok kíváncsiak a "rizsázásomra", nos, lehet, hogy páran lemaradtatok róla.

Az előző friss elején említettem, hogy a videóvágom már nem akarta az igazat, és most végre felkerült a gépre az újabb verzió, így én is be tudtam fejezni a simításokat a széria harmadik részén. Összetörve 2. remake videójával kapcsolatban még a türelmetek kell kérnem, mert ezen videó kapcsán a technika örömmel bemutatott nekem, nem vette jó néven az új rendszert, ezért rengeteg helyen egyszerűen elcsúsztatta nekem a jeleneteket... Szóval idővel majd azt is rendezem, és hozom Nektek. :)

De a lényeg, ami miatt írok most. Tavaly nyáron, sok írói válság meg minden közepette, hogy addig is Destiellel enyhítsem a bánatom, és ha már másként nem megy, legalább addig is valami Destiellel foglalkozzak... Nos, belevágtam egy videósorozat készítésébe, ami tulajdonképpen a "The Most Remarkable Moments" nevet kapta. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy miért. Szépen, sorban haladva dolgozom fel a jeleneteiket, igyekszem azokat a megismert sorrendben, egyéb manipuláció nélkül összevágni, ezzel is bemutatva, hogy: "hé, nem kell ide manip, csak rá kell nézni erre a két jómadárra, minden ott van, csak ki kell nyitni a szemeket". :) Igen, valami ilyesmi volt a cél, és ezen dolgozgattam akkor, amikor az írás nem ment és úgy mindenből nagyon elegem volt... :( De a végeredmény gyógyít, és még ha néha nem is akarta a program az igazat, végül a harmadik részt is sikerült ma feltöltenem. Nem szükséges sorrendben megnézni őket, bár ajánlott, mivel időrendben követi a sorozatot. Az első három videó az S04E01-S04E20-ig dolgozza fel az eseményeket. Remélhetőleg, idővel majd haladok tovább. :)

Na de inkább mutatom a videókat, amikhez jó szórakozást kívánok Nektek. :) Már ha ficeken kívül van olyan köztetek, akiket talán ez is érdekel. :)

1. rész: DEAN/CASTIEL - The Begining (Sleeping Sun)

2. rész: DEAN/CASTIEL - We Are Soldiers At War (Recovery) 

3.rész: DEAN/CASTIEL(&JIMMY) - Dirty and Clean

Puszillak Titeket! :)

Nienor