2017. április 14., péntek

Kritika-mankó, – avagy nem professzionális „tanácsok” egy nem professzionális hobbi írótól :)



Sziasztok!

Az évek során többen újra és újra megkerestetek, mert ti is örömmel vágtatok bele az írásba, mint az élet egyik legszebb és legörömtelibb időtöltésébe, és arra kértetek, hogy „kritikázzam” nektek a műveiteket. :) Amivel viszont sajnos több problémám is akadt... Mindig. :( Ezért döntöttem úgy, hogy írok Nektek egy kis szösszenetet, mankót, személyes tapasztalatokat és véleményt arról, hogy nekem mik szoktak segíteni, amikor írok, ellenőrzök és feltöltök Nektek valamit.

Kezdem is az elején, mert senkit se szeretnék megbántani, de ugyanakkor szeretném, ha megértenétek, hogy lelkileg miért is nehéz számomra a kritikaírás. Persze amikor csak tehettem, igent mondtam nektek, de tudnotok kell, hogy tényleg nem szeretek kritikát írni… Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nyelvtanon, stilisztikán, szóhasználaton kívül képtelen vagyok bármiben is véleményezni a művet, mivel 100%-ig vallom és támogatom az írói szabadságot, és ha az író X dolgot X módon ír meg, ám legyen, erről szól az írói szabadság, ezért erről sose tudtam és sose fogok kritikát írni. Szóval storyba – ahogy mondani szokás –, sose szeretek „belekötni”. Akármennyire jól vagy kevésbé részletgazdagon van az felépítve, teljes mértékben elfogadom úgy, ahogy azt az író megírta. Szóval ezen a téren általában nem sokra tudtatok jutni velem…

Másik ok, hogy hiába csakis a fentebb felsorolt témákat szokásom ilyenkor érinteni… Legyünk őszinték: vannak olyan írók, akik nem akarnak, sőt képtelenek negatív kritikát fogadni. Amivel nincs is semmi gond, nem vagyunk egyformák, és van, akinek idő, míg eljut egy olyan pontra, hogy képes lesz fogadni őket, feldolgozni azokat, és tanulni belőlük. Voltak idők, ezelőtt 5-6 évvel korábban, amikor én is nehezen birkóztam meg velük. DE! Személyes tapasztalatom: abban az időben még nagyon-nagyon-nagyon durván hemzsegtek az írásaim a durvábbnál duvább alaphibáktól (még más fandomban alkottam, de a Destiel’s Story adhat nektek egy kis támpontot arról, hogy mekkora borzalmakat írtam…). És ekkor kaptam néhányatoktól olyan útmutató jellegű és igen, NEGATÍV kritikákat, amik úgy érzem, hogy alapjaiban változtatták meg a stílusom, a munkamorálom, és segítettek el arra a pontra, ahol most vagyok. Véleményem szerint a negatív kritikákból lehet a legtöbbet tanulni. Nem feltétlen állunk készen rájuk akkor, amikor kapjuk őket, nekem is volt, hogy hosszú hónapok múltán sikerült megértenem a kritikaíró mondanivalóját, belátni, hogy igaza volt és valóban segítő szándék vezérelte, és utána tudott csak elindulni nálam a változás és a javulás.

Amit ezzel mondani akarok: sose féljetek a negatív kritikától. Persze van különbség az „ez szar volt, ne írj többet” és a hosszan, akár több ezer szón át kifejtett, részletes vélemények, visszacsatolások közt. Kritikát írni nehéz és felelősségteljes feladat, mert sose tudhatjuk, hogy az miként hat az amúgyis sokszor törékeny lelkivilággal megáldott írókra. És ezért rettegek én is a negatívabb észrevételek megírásától. Lehet mondani, hogy gyáva vagyok… Én inkább azt szoktam mondani, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni, és meghagyom a kritikaírást és elemzést annak, aki valóban ért hozzá.

DE! Mint mondtam, oka van annak, hogy ezt a „szösszenetet” olvassátok most tőlem. Úgy döntöttem, hogy mivel személyes kritikát ezentúl valóban nem írok többet, összeszedem nektek mindazokat a támpontokat, amik talán nektek is segíthetnek, amikor írtok, esetleg egy kis vezérfonalként tudnak szolgálni akkor, amikor a hibáitokat keresitek. Nem szeretném tanácsnak hívni őket, mert ezek mind a személyes írói és olvasási tapasztalataimon alapulnak. Én magam is használom őket, igyekszem mindig figyelni rájuk, és nem elfelejteni, hogy mik azok a tipikus hibáim, amikre fokozottan kell ügyelnem. Ez is lehet egyfajta praktika a számotokra is. Összegyűjteni és észben tartani, hogy mik azok a tipikus hibák, amik észrevétlen is a műveitekbe lopják magukat. A tudatosság szerintem ugyanannyira elengedhetetlen az írásban, mint az empátia és az érzések, amikkel írunk. Legalábbis számomra.

Szóval ne egy teljesen objektív mankósorozatot várjatok tőlem. Mondjuk inkább úgy, hogy saját tapasztalat segítségével egy kicsit a függöny mögé kísérlek titeket és majd utána ti magatok eldöntitek, hogy volt-e ennek haszna, vagy bármi segített-e nektek. Fontos: ha néha bárhol is erőteljesebbnek érzitek a szavaimat, vagy a véleményemet, sose felejtsétek el, hogy ezek valóban többnyire személyes tapasztalatokon alapuló, személyes vélemények, meglátások, praktikák, amiknek az alkalmazásával én is élek, amikor alkotok. Lehet, hogy Neked teljesen más módszerek válnak be, és ez így is van jól. Azért, mert másképp dolgozol, mint én, az nem feltétlen jelenti azt, hogy egyik is jobb lenne a másiknál. A lényeg: ha bárhol erősebben is fogalmazok, ne vedd magadra. Használd, amit úgy érzel, hogy segíthet Neked, és ha semmi se kell, az is rendben van. :)

Emellett azt is meg kell még jegyeznem, hogy most se egy szépirodalmi írást várjatok tőlem. Sőt. A cél nem ez volt, de a lényeg remélhetőleg benne lesz. :)

Akkor nem is húzom tovább a szót, vágjunk bele.

2017. április 13., csütörtök

Valami (Esküszöm, egyre nehezebben adok ezeknek címet...)



Sziasztok!

Szeretnék leszokni arról, hogy időről időre helyzetjelentek Nektek, mert nem szeretnék az agyatokra menni. De… Az utóbbi időben többen sikeresen észrevettétek, hogy valami valóban nincs rendben velem… Nagyon kevés időt töltöttem Facebookon, chaten is alig jártam, és a hangulatom… Igen, minden bizonnyal nem volt tökéletes a maszkom, illetve igen, a magány az, amire szükségem volt. Nem szeretnék belemenni a részletekben, tényleg okkal nem bírok beszélni róla. Csak szeretném elmondani nektek, hogy ettől függetlenül „jól vagyok”. Ám ezek az események… Egy tragikus és váratlan haláleset nagyon össze tudja törni az ember lelkét, és ha íróról van szó… Olvasási rátám is kb. a nullára esett, igyekszek bármi létező dologgal elterelni a figyelmem, amikor csak szabadidőm volt, azonnal kötöttem le magam, elmaradt sorozatokat faltam, de… Aztán minden elfogyott, írni nem tudtam, olvasni nem tudtam, semmi se ment…

De! És itt jön a felvezetője annak, hogy miért is született meg az a poszt, ami pontosan ez után fog következni.

Szóval nemrég jött az ötlet, hogy annyira sokszor kerestetek már meg… És úgy döntöttem, hogy mivel a kritikaírás mindig is a mumusom volt és extra gyomorgörcsöt hoz… Írok egy hosszabb bejegyzést arról, hogy mik azok, amikre érdemes figyelni, illetve, hogy én anno miket figyeltem a személyes kritikákban, stb. Azért is teszem ezt, mert nem szeretnék senkit se cserben hagyni, segíteni szeretnék, viszont személyes kritikákat többet nem fogok vállalni. Ha elolvassátok erről ezt a kis szöszt (haha, én és a szösszenetek… 19 oldalas szösz :D ), akkor remélhetőleg sokkal többet tudok vele segíteni nektek, mint 1-1 személyes kritikával tettem. Hogy miért mondom ezt, nos, akit érdekel, az majd úgyis elolvassa ezt a már említett mankószerűséget. :)

Szóval nem voltam/vagyok jól, írni nem igazán ment, de ez… Ez nem olyan, mint bármely fic, de mégis valamit alkothattam, és legalább előrébb is jutottam.

És itt szeretnék búcsúzóul megköszönni Nektek minden támogatást, amit még kérés nélkül is kaptam tőletek az elmúlt hetekben. :) Csak annyit tudok ígérni, hogy egyszer majd jobb lesz, jobban leszek, de ezen igazán csak az idő segíthet. Addig pedig… Megpróbálok türelmesen várni és túlélni a napokat. :) Tőletek is ezt kell most kérnem. Ez az esemény sajnos, ha nem is írói válságba lökött… Ezt még idő lesz feldolgoznom, mindünknek…

Ölellek Titeket! :)

Nienor

Ui: azért is külön bejegyzésben írtam erről, mert nem szeretném a "kritika-mankót" depis témával terhelni. De mindenképp szerettem volna, ha tudtok a megszületésének az okáról, és arról, hogy miért döntöttem úgy, hogy muszáj egy ilyen írásnak helyet adnom a blogon.

2017. március 17., péntek

Destiel - "The Most Remarkable Moments" sorozat

Sziasztok!

Egy kis ellenőrzés után rá kellett jönnöm, hogy erről a videószériáról még nem posztoltam Nektek. És mivel tudom, hogy a frissek elején nem sokan vagytok kíváncsiak a "rizsázásomra", nos, lehet, hogy páran lemaradtatok róla.

Az előző friss elején említettem, hogy a videóvágom már nem akarta az igazat, és most végre felkerült a gépre az újabb verzió, így én is be tudtam fejezni a simításokat a széria harmadik részén. Összetörve 2. remake videójával kapcsolatban még a türelmetek kell kérnem, mert ezen videó kapcsán a technika örömmel bemutatott nekem, nem vette jó néven az új rendszert, ezért rengeteg helyen egyszerűen elcsúsztatta nekem a jeleneteket... Szóval idővel majd azt is rendezem, és hozom Nektek. :)

De a lényeg, ami miatt írok most. Tavaly nyáron, sok írói válság meg minden közepette, hogy addig is Destiellel enyhítsem a bánatom, és ha már másként nem megy, legalább addig is valami Destiellel foglalkozzak... Nos, belevágtam egy videósorozat készítésébe, ami tulajdonképpen a "The Most Remarkable Moments" nevet kapta. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy miért. Szépen, sorban haladva dolgozom fel a jeleneteiket, igyekszem azokat a megismert sorrendben, egyéb manipuláció nélkül összevágni, ezzel is bemutatva, hogy: "hé, nem kell ide manip, csak rá kell nézni erre a két jómadárra, minden ott van, csak ki kell nyitni a szemeket". :) Igen, valami ilyesmi volt a cél, és ezen dolgozgattam akkor, amikor az írás nem ment és úgy mindenből nagyon elegem volt... :( De a végeredmény gyógyít, és még ha néha nem is akarta a program az igazat, végül a harmadik részt is sikerült ma feltöltenem. Nem szükséges sorrendben megnézni őket, bár ajánlott, mivel időrendben követi a sorozatot. Az első három videó az S04E01-S04E20-ig dolgozza fel az eseményeket. Remélhetőleg, idővel majd haladok tovább. :)

Na de inkább mutatom a videókat, amikhez jó szórakozást kívánok Nektek. :) Már ha ficeken kívül van olyan köztetek, akiket talán ez is érdekel. :)

1. rész: DEAN/CASTIEL - The Begining (Sleeping Sun)

2. rész: DEAN/CASTIEL - We Are Soldiers At War (Recovery) 

3.rész: DEAN/CASTIEL(&JIMMY) - Dirty and Clean

Puszillak Titeket! :)

Nienor

2017. március 14., kedd

Összetörve 2. - 5. fejezet 18+


Sziasztok!

Kipp-kopp, bejöhetek? :D

Nos, majdnem egy év után… De végre rendeztem a soraimat a fejezettel. Ma már nem igazán tudnám megmondani, hogy mi volt a bajom vele és miért ültem közel 2 évet felette. Valahogy most érzem igazán, hogy talán összeállt az, amit akartam és… Oké, egy vallomással is tartozok. Most, hogy a napokban újraolvastam a regényt, rá kellett jönnöm, hogy talán… Talán egy kicsit túl magas és teljesíthetetlen, vagy jobban mondva talán felesleges elvárásokat támasztottam a fejezet iránt. Azokat, amiket tulajdonképpen már réges-régen elértem és nem vettem észre azt. :o Hello, írói válság, ez az egyik csúnya mellékhatása, ezt teszik a máskor nagyjából jól funkcionáló buksival. :D És ha emellé maximalizmussal is „megáldott” az író lánya… Sajnálom, hogy ennyi fejfájást okozok Nektek ezzel. :(

De a rizsát most hagyjuk is, mielőtt még letépitek érte a fejemet, és térjünk a lényegre: Összetörve 2. És íme, a következő fejezet. A „csendes magányban olvasós dolgot” már nem említem, szerintem a korábbi fejezetek után már hisztek nekem. DE! Szóval azt mondtam nektek, hogy a 4. fejezettel értük el a totális mélypontot. És innen elindulunk felfelé. :) Ácsi, azt azért nem ígérem, hogy eztán hirtelen minden édes, habos-babos cukormázas és fogrohasztó lesz. :D Csupán azt, hogy elindulunk felfelé, szóval ha attól tartottatok, hogy tovább fogom Összetörni őket (és velük egy kicsit talán titeket is), nos… Talán. :) De elindulunk, és a fejezet megérkezésével szerintem most megértitek, amit akkor is elmondtam, hogy miért kellett a 4. fejezetnek ott véget érnie, ahol. Mivel ugye Cas… Hogy is mondjam… Híján vagyunk az egyik főszereplőnek (hupsz, sorry for not sorry :D ), és ebben a fejezetben se vesznek el a dőlt-normál, azaz jelen-múlt váltások, ami azt jelenti, hogy az egész fejezet Dean POV, jelen és múlt is. Remélem, hogy ez senkit sem fog megzavarni. És hogy talán unalmas sem lesz, mert jelen és múlt összeér és... Oké, erről most inkább nem mondok többet. :)

Szóval ez volt az egyik ok, amiért a 4. fejezet ott ért véget, ahol. Másik: így is közel 30 oldal lett, nem elég ez? :D (Tudom, fogjam be inkább, és ne kérdezzek hülyeséget, különben tényleg megkapom a 4. fejezet végén említett, rettegett féltéglákat. :) ) De itt jegyezném meg, hogy bízok benne, hogy azok után, amik történtek… Talán elindulhatunk a sebek begyógyításának az útján. :) És előbb-utóbb talán megbocsátotok érte nekem. :) (Please? :) )

Több infót jelenleg nem szeretnék a fejezetről mondani, anélkül nem is tehetném, hogy az ne lenne spoiler. Annyit kell még elmondanom, hogy bizonyos „új” infók, amik anno a 11. évadban derültek ki számunkra, nos azoknak semmi befolyása nem volt a fejezetre vagy az abban elhangzó dolgokra. Jóval előtte készen volt a fejezet, csak hát na… Úgy érzem, hogy kotlanom kellett rajta, sokszor hozzányúltam, míg végül elérte a végleges formáját. És végre, itt van, és alig várom, hogy hozzam majd a következőt, ami eléggé közel nőtt a szívemhez. :) Hupsz. :)

Még egy apróság: anno említettem nektek, hogy mivel az évekkel ezelőtt használt videóprogram, amivel még elkészítettem a regény trailervideóját, megadta magát akkor, amikor a videót csináltam és nem engedte, hogy teljes képernyős formában mentsem el… Ugye ez annyira dühített, hogy rá nem sokra már az új programmal újracsináltam a videót. Amin ugye szintén évek óta csak ülök, mivel mondtam is, hogy addig nem oszthatom meg veletek, amíg az 5. fejezet fel nem kerül ide, mert kicsit más lett és a vége túl nagy spoilert tartalmaz. Csak ugye az évek alatt sikerült új technikákat elsajátítanom, és a késznek ítélt videón szeretnék még néhány változást eszközölni. Viszont a videóvágó progim jelenleg halott és nem akar megfelelően funkcionálni és még mindig nem lett új rendszer a gépen, hogy ezt a hibát ki tudjam küszöbölni… A The Most Remarkable Moments széria harmadik részét ezért se tudtam még mindig feltenni, az utolsó simításokat már nem bírtam megcsinálni a programmal… Szóval, lényeg a lényegben, remélem, hogy nem haragszotok, ha a videó csak később fog érkezni, azután, hogy az időközben átgondolt változásokat megcsináltam benne. De cserébe, addig is, itt van egy újabb 28 oldalas fejezet (hupsz, nagyra nőtt, bocsánat :D ), amihez… Az Összetörve széria terén a „Jó szórakozást kívánok Nektek!” talán nem a megfelelő zárószó. :)

Szóval kitartást, Drága Barátaim! A regény folytatódik, és ezzel immár 100 oldalon áll a Nektek eddig közzétett oldalaknak a száma. :)

Puszillak mindannyiótokat és ezúton is szeretném megköszönni, hogy az elmúlt hónapok írói kínválság időszakában támogattatok és ezt a regényt is türelemmel vártátok. :) Csak remélni merem, hogy talán megérte. :) (És hogy végre tartósan kimászok a gödörből és folytatom a regényeket. :) ) Mert ugye #AlwaysKeepFighting. :)

Ölellek Titeket! :) 

Nienor

Ui: áááá, el se hiszitek, hogy mennyire jóóó érzés volt feltölteni VÉÉÉGRE valamit. :) De most zárom is soraimat, én is így hajnali 4 felé visszabújok még kicsit az ágyba, elvégre nemsokára indul a nap, szóval… :) Nem baj, remélem, hogy megérte. :) Ó, és az eddig elmaradt válaszaimmal is igyekszem a napokban behozni a lemaradásom. :)

Ui2: El se hiszem, hogy 4 napon túl a blog indulásának 3. évfordulóján végre frisseltem :) Régi-új fejléc, régi-új háttér... Bízom benne, hogy a változások véééégre jót hoznak. :)