2014. július 3., csütörtök

Bukott angyal - 4. fejezet: A "Csillagok háborúja"

Sziasztok! :)

Hát, ez a fejezet is végre megjött. Sokára, tudom, hogy nagyon sokára, de talán nem haragszotok rám túlságosan, mivel júniusban elindult és be is fejeződött az Összetörve, és minden erőmmel főleg arra koncentráltam. Jogosan kérdezhetitek tőlem, hogy miért tudtam olyan gyorsan megírni azt a 80 oldalas regényt, illetve a Destiel's Storyt is 6 hét alatt megírtam. A válasz? Nos, valahogy a Bukott angyallal sokkal nehezebben, lassabban haladok. A történet nagyon mély (én legalábbis annak érzem), vagy csak nekem haladja meg a képességeimet, és ezért sokkal több időt igényel tőlem, hogy megírjak és rendbe hozzak egy-egy fejezetet. Nem akarom elszúrni, ezért extra-alaposan végiggondolok mindent. Hát a mostanival is volt bőven dolgom, és a végeredmény... Talán nem lett olyan szörnyű, és méltó marad az előző részekhez. Végül ez a fejezet sokkal hosszabb lett, mint a szokásos BA fejik szoktak lenni. Kicsit átvezető, kicsit nem, van ebben is minden, ami kell egy jó kis Destielhez. :P

Szóval nem áll le a történet, ugyanúgy, ahogy az Egy új világ sem. "Egyszerűen" csak arról van szó, hogy többször végigrágom a dolgot, néha persze meg is akadok, aztán meg még hátra van a sok utómunkálat is. Azt szoktátok mondani, hogy nem baj, megéri várni a részekre. Remélem, hogy ez most sincs másként és szeretni fogjátok ezt a fejezetet is. :)

Jó olvasást Nektek!

Nienor

Ui: Hiba, elírás, szóismétlés? Lehet. Hiába szöszöltem sokat ezzel a résszel, biztos maradtak benne, szóval ha szóltok érte, nem sértődök meg, ill. ha én utólag találok benne, ahogy szoktam, javítani fogom.

***



A következő két hét Dean megkönnyebbülésére valóban jobban telt. Mindenképpen pozitívabbnak ítélte meg a mostani helyzetet annál, mint amilyen egy hónappal korábban volt. A metadonnal Castiel kínzó elvonási tünetei és a fizikai fájdalom egy fokkal elviselhetőbb volt, és a levertsége is csökkent. Minden este mellette tért nyugovóra, támogatta őt, próbálta lekötni a figyelmét, de ezen a téren még ma sem ért el eredményt. Semmilyen programba vagy szabadidős elfoglaltságba nem tudta őt belevonni. Az ex-angyal csak létezett és vegetált mellettük, ő pedig igyekezett a lehető legtürelmesebb lenni hozzá. Néha sikerült neki, néha nem. A barátja nagyon ingerült tudott lenni, főleg amikor jelentkeztek ennek a szernek is az elvonási tünetei. Szerencsére a legtöbb alkalommal majdnem két, néha három napig is bírta vele. A metadon mennyiségét is folyamatosan csökkentette, aminek következtében Castiel gondolatai is egyre tisztábbak lettek. Dean látta rajta az aprócska javulást, és próbált teljes szívéből örülni annak, hogy végre elindultak valamerre. Persze ez még mindig távol állt a jótól és a teljes gyógyulás továbbra is messze volt. Törekedett arra, hogy optimista legyen, ami neki különösen nehéz volt, hisz soha életében nem volt az. Ebben a nehéz helyzetben, mégis ezt kellett tennie.

A javulással együtt nőtt benne is a remény. Haladtak, végre lassan, de biztosan elkezdtek haladni, és már ő is kezdte látni a fényt az alagút végén. Bízott abban, hogy az valóban a remény, és ő várja ott őket, nem pedig egy kamion készül átgázolni rajtuk, óvatlanul, és mindenféle figyelmeztetés nélkül. Nem volt naiv, és attól félt, hogy ez csak a látszat és egyszer csak jön majd valami katasztrófa, ami majd kegyetlenül visszarúgja őket a kezdőpontra. Ám szerencsére ez mind csak balsejtelemnek bizonyult.

A napok lassan peregtek tovább, voltak nehezebb időszakok, de összességében véve minden kezdett sokkal jobb és jobb lenni. Jelenleg a legrosszabbak Castiel hangulatingadozásai voltak. Hiába javult a helyzet, mert amikor hirtelen minden összeomlott, akkor az számára maga volt a pokol. A két-három naponta jelentkező elvonási tünetek alatt, a másik elviselhetetlen és utálatos volt vele. Kiabálások, sértések, szemrehányások… Mindet egytől egyig megérdemelte, és egy rossz szava sem volt ellenük. Hullámvölgy, hullámhegy - lassan és biztosan váltották egymást. Így ment ez, és megállás nem volt: tünetek nőttek, majd csökkentek, aztán megint minden jó és tűrhető volt…

Ez a napjuk is végre jól indult, és miután Dean megreggelizett Castiellel a szobájában, kivonult a konyhába. Az öccse az asztalnál evett, biccentett felé és leült vele szembe az asztalhoz.
- Mi van már a vérteszt eredményeivel? Nem jelentkezett a kórház? – kérdezte tőle feszülten. Türelmetlen volt és egyre jobban aggódott a csend miatt, ami a vérvizsgálat körül volt. Utálta, hogy várnia kellett, és semmit sem tehetett ez ellen.
- Ezen már én is sokat rágódtam, és tegnap felhívtam őket. Történt egy kis fennakadás, és csúsznak a vizsgálatokkal. Azt ígérték, hogy másfél-két hét, és minden meglesz.
- Részeredményeik sincsenek? – kérdezte tőle frusztráltan.
- Nem, azt nem mondták.
- Basszus, rákérdezhettél volna! – csattant fel mérgesen.
Sam megforgatta a szemeit, és csak utána kapott tőle választ.
- Úgyse árulták volna el. Tudod, a betegek jogai, meg hasonló baromságok. Nyugodj meg, biztos, hogy minden rendben van. Rendben kell lennie!
Megrázta a fejét, és nem felelt neki. Ő ebben egyáltalán nem volt biztos. Minél jobban telt az idő, annál inkább idegesítette őt a várakozás és a sok késés.

Felállt a székről, továbbra is feszülten mosta el a tányérjaikat, aztán visszasétált Castiel szobájába.
- Még mindig nincs kedved semmit sem csinálni? – kérdezte elkenődve a másiktól. Nem adta fel, minden egyes nap feltette neki ezt a kérdést, de a válasz mindig elutasító volt. – Nem tudom, hogy te hogy bírod, de az, hogy egész nap csak a falat nézzük, pár hét után nagyon unalmas tud lenni.
Az ex-angyal unottan felsóhajtott, aztán hanyatt dőlt az ágyon.
- Legyen. Találj ki valamit. Ha lehet, akkor passzív elfoglaltság legyen. Mondjuk tv.
A vadász döbbenten nézett rá, és el se akarta hinni, hogy végre szabad utat kapott és megtört a jég. A mosolya a füléig ért, aztán mire Castiel kettőt pislogott volna, a távirányító már a kezében volt.
- Rendben – válaszolta boldogan, majd bekapcsolta a szemben lévő falon függő készüléket. Áldotta az eget, amiért korábban Sammel ezt a szobát is felturbózták. Ez most kapóra jött neki. – Mihez lenne kedved?
- Bármi jó lesz, nincs semmi ötletem – felelte kedvetlenül az ex-angyal.
Nem örült annak, hogy a barátja még mindig ennyire maga alatt van. Sajnos nem tudott ez ellen mit tenni, a depresszió nem múlik el egyik napról a másikra. Ma viszont ezen változtatni fog, és igyekszik majd jobb kedvre deríteni a másikat, hisz egy jó film mindent megold. Na jó, nem mindent, de… Ő akkor se fogja feladni! A terv ez volt, és eltökélte, hogy végre is fogja hajtani.

Nem akart ő is elkenődni, ezért próbálta fenntartani a jókedv álcáját, hátha az átragad a társára is.
- Na akkor kezdjük egy kis oktatással – mondta vidáman, és kisietett a szobából. Amikor visszatért, Castiel értetlenül nézett rá. Elnevette magát. – Csillagok háborúja. Ideje, hogy megértsd a Halálcsillagos utalásainkat, meg úgy mindent, amiről ez a film szól.
- Ha te mondod…
Nem felelt az újabb unott válaszra, hanem berakta a lemezt a lejátszóba, és leült mellé az ágyra. A hátukat a fejtámlának döntötték, és kíváncsian meredtek a képernyőre. Dean legtöbbször a másik reakcióit figyelte, mert a filmet már számtalanszor látta. Örült annak, hogy a társa érdeklődve bámult a készülékre, és minden felkavaró jelenetnél a megfelelő módon reagált. Ekkor kezdte azt érezni, hogy valóban elindultak. Castiel végre jól reagált a külvilág dolgaira, és talán valóban közelednek a célhoz.

A fogatversenynél tartottak, amikor az ex-angyal felhúzta a szemöldökét és megcsóválta a fejét.
- Nem értem. Egy kilenc éves fiú hogy lehet képes azt a sok felnőttet legyőzni? – kérdezte értetlenül.
Dean elmosolyodott. Felszabadultan és vidáman. Ő maga is alig akarta elhinnie, hogy ennyire boldog azért, mert a barátját nem csak leköti, de érdekli is a történet.
- A srác különleges és később majd megérted, hogy miért ilyen jó – válaszolta sejtelmesen.
- És ezt a filmet bálványozza sok millió ember? – kérdezte döbbenten a másik.
- Hé, vigyázz mit mondasz rá, mert ez egy kultuszfilm – szólt rá erélyesen.
Látva Castiel reakcióit, jóízűen elnevette magát.
- És a kedvenced – érkezett a még mindig hitetlen válasz.
- Azt azért nem mondanám. Ismerem a történetet, és ez egy örök klasszikus. Lassan negyven éve lázban tartja az embereket, és sokan még ma is kíváncsiak a folytatásra. Másfél-két év múlva pedig jön az újabb epizód.
Castiel nem felelt neki, hanem elhúzta a száját, és visszadőlt a fejtámlára. Csak pár percig maradt ebben a pózban, fészkelődni kezdett, aztán egyszer csak lejjebb csúszott, és a párnára hajtotta a fejét.
- Jól vagy? – kérdezte Dean aggódva.
- Most még igen – érkezett a kurta válasz.
- Ha nem akarod folytatni, csak szólj. Aludni szeretnél?
- Dean, a francba már, jól vagyok és megőrjítesz az anyáskodásoddal! Egy hónapja ezt csinálod velem, és teljesen kikészítesz! – csattant fel feszülten a barátja.
- Kezdődik? – kérdezte félve a vadász.
- Mégis mi? Ja, hogy az elvonási tünetekre gondolsz, ami alatt anyázok, elküldtelek a jó büdös faszomba, és legszívesebben agyonütnélek? Talán – felelte neki feszülten.

Ő mély levegőt vett, és úgy döntött, hogy erre inkább nem válaszol. Nem akart meddő vitába keveredni a másikkal. Tudta, hogy semmi értelme nem lenne, mert csak feleslegesen vágnának sértő szavakat egymás fejéhez. Jobban mondva az ex-angyal őhozzá. Ő legtöbbször csak csendben tűrte ezeket a kirohanásokat és belül magában egyetértett velük.
A legjobban az bántotta, hogy alig bírta követni a hangulatingadozásait. Egyszer békésen elbeszélgettek, tv-t néztek, utána meg Castiel székeket hajigált hozzá és teljes erejéből püfölte volna őt, amit persze szintén megérdemelt volna. A metadon mellett sajnos ezek a frusztráló és aggasztó leszoktatási mellékhatások nem szűntek meg, csak enyhültek. Nehéz volt a barátjához igazodnia, és sose tudta, hogy mikor milyen kedvében találja őt. Békés, nyugodt és kommunikatív? Dühös, megkeseredett és agresszív? Depressziós, sírós és összetört? Tiszta vagy teljesen elszállt? Nem volt képes megjósolni, hogy mikor mire számíthat. Egy valamiben volt csak biztos: ezek az áldatlan állapotok egyiküknek sem használtak.

Pár percig figyelte még a társát, aztán ő is a képernyőre függesztette a tekintetét, és a film végéig meg sem szólaltak. Amint a stáblista beúszott a képbe, Dean elmosolyodott és ránézett. Az elé táruló képtől tátva maradt a szája. Castiel feje az ölében pihent és békésen aludt. Nem értette, hogy miért nem vette ezt észre, és azt sem tudta, hogy mikor kerültek ilyen közel egymáshoz. Nem mert megmozdulni, nem akarta felkelteni őt, túlságosan is tetszett neki a nyugodt, és látszólag problémamentes Castielnek a látványa. Egy baja volt csak az egész helyzettel: a póz nagyon kényelmetlen volt, és a lábai elgémberedtek. Nem volt mit tenni, óvatosan a párnára tette az ex-angyal fejét, betakarta őt és megint elmosolyodott. Rég látta őt ilyen gondtalannak, és most, egy rövidke percre, úgy tűnt, mintha az ég-világon semmi gond sem lenne, és minden a lehető legtökéletesebb. Persze ez csak egy elképzelt, hiú ábránd volt.

Felállt az ágyról, halkan kisurrant a szobából, és csatlakozott a könyvtárban olvasó öccséhez. Szó nélkül heveredett le az egyik fotelba és meg sem lepte, hogy az annyira utált könyvbogarászásba, ezúttal boldogan vetette bele magát.

A délelőtt további része békésen telt. Castiel viszonylag nyugodt volt, délben megkapta következő adag metadonját, és a délután is jól alakult. Beszélgettek egy keveset, és pár órára Sam is csatlakozott hozzájuk. A vacsorát az ex-angyal szobájában ették meg, utána pedig ismét egymás mellett érte őket utol az álom.

***

Másnap délelőtt újra a televízió előtt kötöttek ki, és Dean nagy örömére folytatták a Csillagok háborúját. Castiel érdeklődve figyelte az eseményeket, és miután túlvoltak a film felén, ezúttal is megfogalmazta a vele kapcsolatos aggályait és az észrevételeit.
- Azt hittem, hogy ez csak egy egyszerű háborús film, galaktikus csatákkal, amiben a jók küzdenek az elnyomás ellen és ki akarják vívni a szabadságukat. Angyalok, démonok, Lucifer, Michael… Az Apokalipszis… Túl sok a párhuzam a valódi világgal – szólalt meg fejcsóválva.
Dean elmosolyodott. Boldog volt, hogy a barátját leköti és foglalkoztatja a történet, és talán még élvezi is azt.
- Igen, nem csak az élet tud szívás lenni. A valósággal ellentétben, itt végül hatalomra kerül a gonosz, szóval mi jók voltunk, Cas. Mi nyertünk – válaszolta neki halkan.
A tekintetét továbbra is a képernyőre függesztette és figyelte a filmet.
Castiel unottan felsóhajtott és hátrahajtotta a fejét.
- Nem kell pesztrálnod engem, jól vagyok – mondta elkenődve.
Dean elkapta a fejét a tv-ről és a másikra nézett. Felhúzta a szemöldökét és válaszolt neki.
- Ez nem pesztrálás, hanem szórakozás. Nem értem, hogy miért mondod ezt.
A társa megint felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Lenne jobb dolgod is, mint hogy engem őrizz, vagy nem? A Kevint megölő angyal szabadlábon van, és a többiek helyzete sem jobb. Ki vannak taszítva a mennyből, otthontalanok, mint én voltam, szóval van elég feladatod. Felesleges rám pazarolnod a drága idődet – foglalta össze neki az ex-angyal teljesen nyugodtan a helyzetet.
- Egy fecske nem csinál nyarat, és jelenleg nálad fontosabb dolgom nincs – felelte eltökélten és határozottan.
- Nem érek én ennyit. Vannak lényegesebb problémák is a világban, és nem velem kellene foglalkoznod.
- Cas! – Dean hangja türelmetlen és feszült volt, és amikor a barátja végre ránézett, folytatta. – Ezt fejezd be! Nem megyek sehova. Veled leszek, amíg túl nem jutunk ezen a szarságon, és ha ehhez az kell, hogy végignézzem veled a bunker Blu-ray készletét, akkor legyen! Nekem is van mit bepótolnom, és úgy nézek én ki, mint aki nem élvezi a mozizást?
- Nem – válaszolta újra nagyot sóhajtva a társa. Visszaemelte a tekintetét a képernyőre, jelezve ezzel, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést.

Ismét csend kúszott közéjük, és egyikük sem szólalt meg, egészen addig, míg az utolsó képkockák is lepörögtek.
- Vélemény? – kérdezte kíváncsian, és közben a barátja felé fordult.
- Érdekes és lebilincselő történet. Nem gondoltam volna, hogy ebben is megjelenik a megszokott szerelmi szál. Nem mintha olyan sok filmet láttam volna az elmúlt fél évben, és nem is igazán emlékszek rájuk… - tette hozzá letörten.
- Minden filmben, - legyen az akció, horror, kaland, vagy fantasy -, a szerelem, a szex vagy az erotika -, kötelező tartozék. Anélkül nem film, a film – magyarázta neki mosolyogva és mindenttudóan.
- De ebbe a történetbe feleslegesnek tartom. Tiltott is, és biztosan nem lesz jó vége – vetette ellen makacsul a másik.
- Hidd el, szükség van rá, különben nem születhetett volna meg a sorozat negyedik, ötödik és hatodik része. Az egésznek az alapja Anakin és Padmé kapcsolata. Minden ebből indul ki.
- Az emberek túlértékelik a szerelmet – válaszolta fejcsóválva Castiel.
- Ugyan, Cas. Te csak nyolc éve jársz közöttünk, alig több, mint fél éve vagy halandó, és az emberi kapcsolatokról, meg a szenvedélyről… - Dean váratlanul elharapta a mondatot és bocsánatkérőn a társára nézett. – Ezt nem kellett volna, bocs.
- Mert te sokkal többet tudsz róla, mi? Mert neked temérdek tapasztalatod van a szerelemről, ugye? Nők százait fektetted meg, különösebb érzelem és kötődés nélkül, ezek mellett én mennyivel voltam rosszabb nálad? Én is a magam boldogsága miatt lettem prosti, csak nekem nem a szex, hanem a heroin volt az élvezeti forrásom.
- Egy szóval sem mondtam, hogy én többet tudok, vagy többet tapasztaltam volna, mint te… Csak… Csak…
A szavak a torkán ragadtak és fogalma sem volt arról, hogy miként vágja ki magát ebből a kényes, és ismét egy óriási vitát ígérő helyzetből.
- Csak mi?
Dean idegesen az ajkába harapott. Ezt alaposan elszúrta, és kőkeményen a dolgok sűrűjében találta magát. Nem tudta, hogy miként tálalja a másiknak a dolgot úgy, hogy az ne kapja fel a vizet és ne sértődjön meg a válaszán.

Ebbe a témába mélyen beletenyerelt, hazudni nem akart, így nem maradt más hátra, mint az őszinte felelet.
- Nem hiszem, hogy érted, hogy miért meghatározó az emberiség számára nem csupán a szex, hanem a szerelem is. Úgy, ahogy ez a Csillagok háborújában is jelen van – felelte végül egy szuszra. Szorosan összezárta az ajkait, és várta a kitörni készülő vihart.
A sejtései beigazolódtak…
- Nem, valóban nem tudom, mert fogalmam sincs arról, hogy mi a szerelem! – csattant fel dühösen Castiel. Felpattant az ágyról, de mivel a szobát nem hagyhatta el, feszülten járkált fel és alá.
Újra az ajkába harapott, és megpróbálta előszedni a legbarátságosabb és legbocsánatkérőbb arcát és hangját.
- Hé! Nem akartalak megsérteni. Ne vedd magadra, amit mondtam. Inkább ülj le és próbálj meg megnyugodni.
- Mi lenne, ha most az egyszer végre békén hagynál, és nem baszogatnál az idióta szövegeiddel?! – vágta hozzá keserűen az ex-angyal.
- Oké, látom nem jött be a film… Nem muszáj folytatnunk, ha nem érdekel, nem nézzük tovább.
- A picsába, Dean, fejezd már be! – csattant fel még dühösebben a társa.
- Jól van na, nem kell keresztben lenyelni – nyögte frusztráltan. Ő is felkelt az ágyról és felemelt kezekkel, békítően lépett a barátja felé. Utálta, hogy megint sikerült őt kibillentenie az egyensúlyi állapotából és mindez egy hülye film miatt történt. Csak lennének már túl a leszoktatáson! Minden sokkal könnyebb lenne… – Azt hittem, hogy az elvonási tünetek csak holnap vagy holnapután fognak jelentkezni – tette hozzá halkan.
- Jól vagyok, a drognak meg semmi köze ahhoz, hogy idegesít a bébiszitterkedésed.
Tehetetlenül felsóhajtott. Tudta, hogy innen már nem nyerhet, és felesleges tovább próbálkoznia. Ahogy mondani szokta, ezt alaposan elbaszta.
Jobbnak látta, ha magára hagyja Castielt, és ad neki pár perc magányt. Elindult az ajtó felé, és onnan szólt neki vissza.
- Behozom az ebédet, aztán ha gondolod, elmehetsz majd fürdeni.
- Köszönöm az engedélyt – válaszolta ingerülten a társa.
Nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne válaszoljon neki. Gyűlölte a helyzetet, amikor Cas ennyire kiszámíthatatlan és ingerlékeny volt. Az egyik pillanatban még azt akarta, hogy maradjon vele, álmában szorosan ölelje magához, máskor pedig képes lett volna élve megnyúzni őt. Tényleg lehetetlen volt követni a hangulatingadozásait. Most pedig még itt volt a saját bűntudata is. Nem bírta féken tartani a nyelvét, és a bili megint kiborult. Miatta.

Nem felelt a másik válaszára. Csak csendben elhagyta a szobát és fél órával később az ebédjeikkel a kezében tért vissza.
- Nem vagyok éhes – mondta a barátja továbbra is feszülten és kedvetlenül.
- Ne csináld ezt… Enned kell – válaszolta neki kedvesen. – Kérlek. Akármivel is sértettelek meg, tudod, hogy nem volt szándékos, és…
- Nem volt szándékos?! Hogy a picsába ne lett volna az?! Megint egy kibaszott gyerekként kezelsz, mintha én szart se tudnék a világról, meg rólatok és az emberi érzésekről! Régen valóban érthetetlen volt számomra, szinte minden, de most…
- Oké, oké, értem. Sajnálom – mondta Dean nyugtatóan. Magában már összetette a két kezét, és azért könyörgött, hogy lépjenek végre túl a dolgon, különben az önutálata az egekbe fog szökni.
- Menj a faszomba a sajnálomoddal! – vágta hozzá mérgesen az ex-angyal.
- Rendben! – csattant fel dühösen, és lecsapta a tányérokat az asztalra. Kiviharzott a szobából és bezárta maga mögött az ajtót.

Mély levegő. Nem számolta, hogy hányszor. Utálta, gyűlölte, ki nem állhatta, amikor veszekedtek. Ezek a pillanatok fájóbbak és nehezebbek voltak neki, mint mikor Castielt a legrosszabb állapotában látta. Azok sem voltak egyszerűek, de olyankor legalább mellette tudott lenni. Magához ölelhette, megnyugtathatta, és apróságokat, kedves szavakat suttoghatott a fülébe. Egyedül ilyenkor érezte azt, hogy képes segíteni a másiknak, és nem érezte magát hasznavehetetlennek.

Visszament a konyhába, és mérgesen szedett magának egy másik adag ebédet. Eszébe sem volt visszamenni Cashez a sajátjáért. Most mindkettejük arra volt szüksége, hogy lehiggadjanak.
Dühösen kanalazta magába az ételt, és észre se vette, hogy Sam csatlakozott hozzá.
- Hé! Minden oké? – kérdezte aggódva az öccse.
- Persze – vágta rá frusztráltan.
- Nem úgy tűnik – mondta fejcsóválva a testvére és leült vele szemben az asztalhoz. – Cas hogy van?
- Azon kívül, hogy néha egy seggfej? Jól. Az elvonási tünetek miatt sokszor olyan ingerlékeny, hogy attól legszívesebben a falnak mennék. Oké, tudom, hogy nem ő tehet róla, de néha nálam is eljön az a pont, amikor megtelik a pohár és…
Nem fejezte be a mondatot. Feszülten beszívta a levegőt, kifújta és folytatta az evést.
- Értem, nyugi. Nem könnyű vele, de gondolja arra, hogy sokkal rosszabb is lehetne a helyzet.
- Igen, tudom – helyeselt halkan. Nem volt kedve ehhez a beszélgetéshez, sőt semmilyen beszélgetéshez sem volt kedve. De a figyelemelterelés használni szokott, és neki most pont erre volt szüksége. – Te még nem jutottál semmire? – kérdezte kíváncsian a másikat.
Témaváltás. Igen, igen, az kell neki, mert úgy érezte, hogy ha még egy szót szólnak a barátjukról, akkor felrobban. Gadreel meg a többi angyal ügye legalább olyan fontos volt, mint Cas, és azt is meg kellett oldaniuk.
- Még nem. A bunker könyveiben kevés szó esik az angyalokról. Arról pedig egyáltalán nem írnak, hogy miként lehetne visszavinni őket a mennybe. Említenek egy-két elbukott példányt, de az eseteket nem részletezik. A megoldás az angyalok tábláján lesz, vagy magánál Metatronnál.
- És a világ megmentése ismét a mi kezünkben van – mondta Dean nagyot sóhajtva.
- Mint mindig – értett egyet az öccse.
- Ha segítség kell, szólj. Amikor van időm, szívesen beszállok a kutatásba.
- Egyelőre elvagyok, te foglalkozz Casszel – felelte kedvesen Sam. – Viszont van valami, amit egy ideje már szerettem volna megbeszélni veled. Néha nekem is kell a levegőváltozás, mert lassan már könyvekkel és törött szárnyú angyalokkal fogok álmodni. Vannak a közelben gyanús esetek, és holnap elmegyek, megnézem az egyiket.
- Boldogulsz egyedül? – kérdezte tőle aggódva.
- Persze. Szerintem csak egy egyszerű boszorkány-ügyről van szó, hamar meglesz a tettes.
- Ha tudnék…
- Tudom, velem jönnél – vágott közbe a testvére. – Castielnek szüksége van ránk. Rád. Nem hagyhatjuk magára.
- Ja, kell neki a bébiszitter. Komolyan mondom, meg fog őrjíteni ez a helyzet – tette hozzá mérgesen. Megint helyben voltak. Csak említeni kellett a másikat, és a dühe máris visszatért.
- Ezt nem csodálom. Én kis híján bekattantam, amikor bezártatok a démonvéres incidenskor. Meg tudom érteni szegényt.
- Az ő érdekében tesszük…
- Egyszer majd ő is megérti ezt. Addig viszont maradnak a keserű napok és a nehéz természetének az elviselése – mondta Sam fejcsóválva.

Ő bólintott és elhúzta a száját. Befejezte az evést, elpakolta a tányérját és jobb dolga nem lévén, úgy döntött, hogy visszamegy az említett jómadárhoz.
Belépett a szobába és nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el. Az összes feszültség leolvadt róla, amikor meglátta az asztalon heverő két üres tányért. Castiel a bent hagyott mindkét adag ételt megette.
- Szükséged van valamire? – kérdezte halkan az ágyon gubbasztó társától.
- Bocs, hogy ingerült voltam és kiabáltam veled.
Dean egy pillanatra hátrahőkölt és kellett neki pár másodperc, amíg felfogta, hogy a másik tulajdonképpen bocsánatot kért tőle. Ezt egy óriási haladásnak tekintette és újra elmosolyodott.
- Nem történt semmi, fátylat rá. Szarabbakat is megéltünk már, és azokon is túljutottunk.
Az ex-angyal biccentett és felnézett rá.
- Film? – kérdezte halkan a barátja.
- Mit szeretnél nézni?
- A folytatást – válaszolta neki megadóan.
- Nocsak! Azt hittem, elment tőle a kedved, de örülök, hogy meggondoltad magadat. Nem fogod megbánni. Csillagok háborúja maraton, wow! El se hiszem – mondta vidáman. A rosszkedve pillanatok alatt elillant, és úgy érezte magát, mint egy bezsongott óvodás, akit végre engednek a kedvenc játékával játszani. Jelen esetben ez a játék Castiel volt, aki most nyitott volt a közös időtöltésre és az étvágya is javult.

Fáradt volt és kimerült, de a boldogság meghozta a filmezéshez való kedvét. Gyorsan betette a harmadik epizódot a lejátszóba, és lehuppant mellé az ágyra. Ő is ledőlt a párnára, a társa pedig kérdés nélkül közelebb húzódott hozzá. Egy pillanatra összerezzent. Tudta jól, hogy a másik most józan és magánál van, és nem számított arra, hogy ilyenkor is a közelségére fog vágyni. Nem tette szóvá a dolgot, és ellenkezni sem akart, mert nagyon is jól esett neki ez a fajta ragaszkodás. A karját átdobta a vállán és egyszerűen átölelte őt. Az ex-angyal megkönnyebbült sóhaja hallatán ő is megnyugodott.

Csendben nézték a filmet. Nem kommentáltak, nem beszélgettek, csak belemerültek az eseményekbe. Túlságosan is mélyen… Nem vette észre, hogy a kezük összekulcsolódott... Az epizód végéhez közeledve tudatosult Deanben, hogy amellett, hogy Castiel feje a mellkasán pihen, gyengéden megfogták egymás kezét, mintha… Mintha... Nagyot kellett nyelnie. Fogalma sem volt arról, hogy mindez mikor és miért történt. Azt se tudta volna megmondani, hogy melyikük kezdeményezett. Nem zavarta, hogy az utóbbi hetekben szoros kapcsolatba került vele, sőt. Szeretett mellette lenni; szerette érezni, hogy a jelenlétével segít neki és hatni tud rá. Minden ilyen alkalom után egy kicsivel könnyebb lett a lelkét nyomó súlyos teher. De ez most más volt… Ezt a kézfogást sokkal többnek és mélyebbnek érezte, mint az elmúlt hónapban történt bármelyik ölelésüket vagy együtt alvásukat.

Nem szeretett volna ebből ügyet csinálni. Nem zavarta a dolog, és nem is akart elhúzódni. Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyta a dolgot, újra belemerült a filmbe, és szorosabban ölelte magához a társát. A terve kudarca fulladt: nem tudott a képernyőn látottakra koncentrálni. Érezte az ex-angyalból áradó kellemes és bódító melegséget, és a forró lehelete jólesően simogatta a nyakát. Mostanáig nem gondolt bele abba, hogy mennyire szerette Castielt a karjaiban tartani. Számtalanszor bújtak már össze, ezúttal viszont tényleg minden más volt. Nem tudta volna pontosan megmondani, hogy mi az, ami megváltozott. De megváltozott, ebben teljesen biztos volt. Megnyugtatta a kezében pihenő másik kéznek az érintése, és ez egyszerre volt jó és ijesztő a számára. Próbálta elemezni a helyzettel kapcsolatos érzéseit, de nem sokra jutott. Egy következtetést tudott csak levonni: nincs ellene kifogása.

Lassan eszmélt rá arra, hogy az ő teste is kellemes melegségbe borult, és a szívverése felgyorsult. Még fel sem dolgozta azt, hogy mit érez a másik közelsége miatt, amikor újabb váratlan dolog történt. Castiel felemelte a mellkasáról a fejét és egyenesen őrá nézett. Csend és nyugalom, és már a televízió hangját sem hallotta. Csak bámult a társára, figyelte a beesett arc ismerős és ismeretlen vonásait. Az arcot, ami alig harminc centire volt tőle. Volt. Csak volt, mert valami történt, és mintha egy mágnes kezdte volna őt felé húzni, egészen addig, míg a szájuk össze nem tapadt. Dean sokkot kapott, és letaglózták a történtek. Képtelen volt mozdulni, elhajolni, visszacsókolni, vagy megszólalni. Furcsa, de ennek ellenére is jó volt Castiel száját a sajátján érezni. Hogy mikor mozdultak meg az ajkai? Valamikor akkor, amikor a keze az ex-angyal tarkójára csúszott. Ekkor végre reagált, és kinyitotta a száját, hogy a nyelve megtalálja a másikét. Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, még nagyobb forróság áradt szét a testében. A pulzusa felgyorsult, és ehhez hamarosan a légzése is csatlakozott. A felszínre törő intenzív és kezelhetetlen érzések megrészegítették őt, és egyben meg is akadályozták azt, hogy befejezze a csókot.

Finoman simogatták egymást a nyelveik, óvatosan ismerkedtek, táncoltak, játszottak. Valahol, a még dolgozó agytekervényei között tudatosult benne az, hogy egy kicsit sem zavarja, hogy egy férfival csókolózik. Nem bánta, és még csak az sem akasztotta ki, hogy ez a valaki nem más, mint az ő legjobb barátja. Castiel… Az ex-angyal, a jó barátja, és a testvére, akire mindig számíthatott. Az elbukott angyal, aki most…

Képtelen volt befejezni a fejében a mondatot, és ez volt az a pont, amikor magához tért, és kedvesen elbúcsúzott a másik szájától. Fogalma sem volt arról, hogy mire számítson, amikor majd ránéz és tisztázniuk kell azt, hogy ez mégis mi volt.

A távolság újra ott volt köztük, és ő megnémulva nézte Castielt. Kinyitotta a száját, hogy megszólaljon, de hang nem jött ki rajta. Nem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy akar-e egyáltalán bármit is mondani. Egyikük sem volt képes megtörni a csendet, és neki halvány fogalma se volt arról, hogy miért. Egy kérdés zakatolt megállás nélkül a fejében: miért? A másik pedig az volt, hogy mindez vajon mit jelent. Jó barátok… Ő és Cas jó barátok, és ez… Ez soha még csak szóba se került köztük, és neki meg se fordult a fejében az, hogy ő és a barátja... Ám a csók valamiért megtörtént, és amit nem hagyhatott figyelmen kívül, az az volt, hogy tagadhatatlanul jól esett neki.

A percek lassan teltek, ő pedig még mindig nem találta a szavakat.
- Azt mondtad, hogy fürdeni szeretnél, és… - kezdte rekedten, de a torkán akadt a mondat. Nem bírta befejezni. A szituáció továbbra is kínos és zavaró volt. Elveszettnek és tanácstalannak érezte magát. Dean Winchester nem képes kezelni azt, ami történt és nem tudja, hogy miként kerüljön ki a fullasztó légkörből. Mikor fordult ki önmagából a világ és vitte el a szavakat, a bátorságot és azt a képességét, hogy a viccei mögé bújva kimásszon a kutyaszorítóból? Várta a kérdésre a válaszát, ami viszont sehogy se akart eljönni.
- Nem mondtam, hogy akarok, csak… - Castiel sem fejezte be, amit elkezdett.
Még mindig túl közel voltak egymáshoz, és ez a póz egyre jobban feszélyezte őt. Nem akart egy újabb csóknak lehetőséget biztosítani, hisz még az előzőt sem dolgozta fel. Mielőbb ki akart kerülni ebből a kellemetlen helyzetből, és hiába esett neki jól az a csók… Túlságosan is összezavarta.
- Szeretnék elmenni fürdeni – tette hozzá végül a társa, amiért ő most borzasztóan hálás volt neki.

Gyorsan kipattant az ágyból, a barátja pedig követte a példáját. Megvárta, míg az ex-angyal összeszedi a holmiját, aztán elhagyták a szobát, és a fürdőbe kísérte őt. Úgy menekült a helyiségből, mint akit ezer pokolkutya üldöz. A másiknak pedig legszívesebben kezet csókolt volna, amiért… Nem, azt mégsem tette volna, mert az újabb érintést, újabb közeledést és talán egy újabb… Nem, nem akar újabb csókot!
Ezzel próbálta hitegetni magát. Nem járt sikerrel.
- Ha készen vagy, szólj, és kiengedlek – szólalt meg halkan és zavartan. Castiel már a fürdőben állt, és meredten, elveszetten bámult rá. A látvány görcsbe rántotta a gyomrát.
- Nem bízol bennem – mondta keserűen a barátja.
- Tudod, hogy nem lehet. A drog… Túl kiszámíthatatlanná tesz téged – felelte mentegetőzve.
- Hogyne – sóhajtotta halkan a másik. – Szólok, ha végeztem.

Bólintott. Csak bólintott, mert többre nem volt képes. Bezárta a fürdőszoba ajtaját és átsétált a saját szobájába. Nem, nem csak egyszerűen átsétált. Menekült. Ismét menekült…
Egyenesen az ágyához ment, lehuppant rá, és üres tekintettel meredt előre. Újra maga előtt látta Castiel pillantását, amivel közvetlenül a csókjuk előtt figyelte őt. Aztán… Szinte érezte a másik nyelvét a szájában. Felidézte azt a tekintetet is, amivel az ex-angyal a csókot követően fürkészte őt. Drogfüggő, persze hogy az volt, de akkor, abban a pillanatban az ő régi barátja nézett rá, és erre akár meg is mert volna esküdni.

Csók… Ő és Cas csókolóztak! Hitetlenül megrázta a fejét és hanyatt dőlt az ágyon. Ezúttal a plafont vizsgálta elmélyülten, és még mindig sokkos állapotban. Nem bírt túllépni a csókjukon. Igen, jól esett neki, sőt határozottan tetszett neki, és pontosan ez volt az, ami halálra rémisztette. Csak egy kósza csók volt, semmi több. Ők ketten barátok és ez… Ez csak véletlenül alakult így. Belemerültek a filmbe, és egymás közelsége hatott rájuk. Ennyi. Csak ezért csókolóztak, nem volt semmilyen más ok a háttérben, ami arra ösztökélte őket, hogy…

Miért? Miért? Miért? Egy kérdés, ami megállás nélkül zakatolt a fejében. Castielnek mi oka volt ezt csinálnia? Egyáltalán ő volt az, aki kezdeményezett, vagy egyszerre tört rájuk a vágy? Esetleg ő hajolt az ex-angyal szájára? Bosszantotta, hogy erre a lényeges momentumra nem emlékezett. De számít ez? A barátja visszacsókolt, ő is visszacsókolt, megbánásnak pedig a halvány jelét se látta rajta. Miért? Újra és újra jött a miért. Ő nem meleg, és Cas… A prostitúció nem számít, ebben teljesen biztos volt. Akkor mégis mire fel történt meg?

Úgy érezte, hogy ebbe bele fog őrülni, mert akármelyik oldalról közelítette meg a dolgot, akármilyen kérdést is tett fel magában, sehogy se jutott előrébb. A legjobb az lenne, ha megbeszélhetné ezt a másikkal, és szépen megegyezhetnének abban, hogy mindez csak a véletlen műve volt, és nem kell belőle ügyet csinálniuk. A baj csak az volt, hogy fogalma sem volt arról, hogy van-e olyan állapotban a társa, hogy józanul megvitassák a történteket. Nem akart egy újabb drámát, és nem akarta ok nélkül feldühíteni, vagy kibillenteni őt az egyensúlyi állapotából.

Mély levegőt kellett vennie. Végeredmény? Nem teszi szóvá a dolgot. Igen, az lesz a legjobb, ha úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és ezzel segít a legtöbbet Castielnek. Ha nem voltak elég tiszták a gondolatai, akkor minden bizonnyal nem is önszántából cselekedett. Talán csak a drog miatt volt… Túlérzékeny volt, intimitásra vágyott, ő pedig pont kéznél volt. Igen, lehet, hogy csak ezért csókolta őt meg a másik. Csak… Csak megtörtént és kész, tényleg nem kell belőle ügyet csinálniuk.

Megütötte a fülét a barátja hangja, és ekkor végre magához tért. Felpattant az ágyból, és egyenesen a fürdőhöz ment. Kinyitotta az ajtót, aztán visszakísérte őt a szobájába. Castiel haja nedves volt a víztől, és neki a látványtól nyelnie kellett egyet. Kiszáradt a torka, és alig bírt levegőt juttatni a tüdejébe. Nem értette, hogy hirtelen mi történt vele, és miért változott meg a másikhoz való hozzáállása. Vagy ha pontosabban akarta megfogalmazni az érzéseit, akkor azt nem értette, hogy miért néz most másképp az ex-angyalra. Mi tudott egy csók után ennyire megváltozni?
Ha lehetett, akkor az ijedtsége és a zavartsága még tovább fokozódott. Legszívesebben kirohant volna a szobából és vissza se nézett volt. De ezt nem tehette meg, sőt igazából nem is akarta megtenni. Akármiért is csókolóztak, és akármi miatt is fordult benne a feje tetejére a világ, nem lett volna képes hátat fordítani a barátjának. Szüksége van rá, és segítenie kell neki helyrejönni. Nem hagyhatja cserben. Nem teheti meg újra… A lelkiismerete azt már nem bírná elviselni.

Túl nagy volt a csend. Percek óta a helyiségben voltak, és egyikük sem mondott semmit.
- Mit szeretnél csinálni? – szólalt meg rekedten, hogy ezzel kievickéljen a saját maga által generált kényes szituációból.
- Film?
- Azt hittem, hogy már fáradt vagy. De nem gond, filmezzünk. A folytatást? – válaszolta hirtelen. Nem akart beszélni, nem akart esélyt adni arra, hogy a fejében zakatoló miértek hangosan kibukjanak belőle. A figyelemelterelés jó, a figyelemelterelés hasznos, és most neki pont erre volt szüksége.
Castiel bólintott, ő pedig további kérdések nélkül indította el a harmadik epizódot, amit korábban félbe hagytak. Leült a társa mellé az ágyra, de gondosan ügyelt arra, hogy legyen egy kis távolság közte és a másik közt. Mindketten a háttámlának dőltek, és csendben nézték a filmet. Miután véget ért, betette a lejátszóba a negyedik epizódot és folytatták a házimozizást.

A végéig meg sem szólaltak, és ugyanabban a pózban ültek, mint az legelején. Dean szinte semmit sem fogott fel abból, ami a szemei elé tárult. A saját fejében egy másik film játszódott: egy olyan film, amiben ő és a másik ismét csókolóznak és…

A stáblista beúszott a képbe, és ez végre magához térítette őt.
- Éhes vagy? – kérdezte halkan a barátjától. Kikapcsolta a televíziót, és nem mert a másikra nézni, csak a szeme sarkából látta, hogy az megrázta a fejét. – Nos… Akkor én most megyek. Ha szükséged van valamire… - elharapta a mondatot, és végre rá emelte a tekintetét. Feszülten mérte őt végig és megint nyelnie kellett. Castiel is olyan zavarodott arcot vágott, amilyen szerinte az övé is lehetett. Úgy érezte, hogy ma este nem maradhat mellette. Nem… Nem lehet… A történtek után az nem lenne sem helyénvaló, sem pedig célszerű.
Megköszörülte a torkát, gyorsan felpattant az ágyról és az ajtóhoz lépett.
- Jó éjt!
A szavak gyorsan hagyták el az ajkait, és nem várta meg a másik válaszát. Ismét menekült…
Sietősen hagyta el a szobát, nem pillantott hátra, nem akart újra ránézni. Tökéletesen látta maga előtt Castiel csalódottságát, ami akkor ült ki az arcára, amikor ő kerek-perec a tudtára adta, hogy ma este nem fog mellette lenni. Tudta, hogy nagyon rosszul esett neki... De talán megérti… Dean úgy gondolta, hogy talán ő is megérti, hogy most miért nem lenne jó, ha vele töltené az éjszakát. Újra meg szeretett volna húzni egy határvonalat, és… A legfontosabb az volt, hogy nem akarta, hogy ismét megtörténjen. Castielnek az nem tenne jót. És ha ez sem lenne még elég, akkor ott volt a lelépésnek a másik oka: ő is össze volt zavarodva.

Frusztráltan vette be magát a szobájába, és levágódott az ágyára. Aludni? Arra természetesen képtelen volt.

Felkavarta őt a csók, de nem úgy, ahogy azt ő elvárta volna saját magától. Nem volt meleg, nők százait cipelte már szobára, és sose indult be egy férfire sem. Nem vonzották őt, és soha még csak csókot sem váltott a saját nemével. Most meg… Igazából az lepte meg a legjobban, hogy nem akadt ki azon, hogy egy férfival csókolózott. Bánni? Egyáltalán nem bánta és ez még jobban megijesztette. Tényleg nagyon szeretett volna tiszta vizet önteni a pohárba, kérdőre vonni a másikat, neki szegezni az „ezt mégis miért csináltuk” kérdést, de ezt nem tehette meg. Nem zaklathatja fel Castielt… Biztos volt abban, hogy az lesz a legjobb, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna.

Feszülten hasra fordult és a párnába temette az arcát. Fel se tűnt neki, hogy az anyagot a fogai közé vette. Legszívesebben egy jó hosszút és kellemeset káromkodott volna, ha nem éppen késő éjszaka lenne, és ezzel nem ugrasztaná ki Cast és Samet az ágyukból. Utálta, ha a dolgokat nem vitathatja meg, nem tisztázhat valamit és… Most pedig pontosan ezt kellett tennie. Csendben felejteni, és úgy viselkedni, mintha pár órája nem az ex-angyal szájában végzett volna felderítő munkát. A saját nyelvével. Ami forrón, de ugyanakkor lágyan simult össze a másikéval, kellemesen simogatta, masszírozta, és…

Hangosan felnyögött és újra a párnába harapott, sokkal erősebben, mint korábban. Mi van vele? Miért idézi fel magában újra és újra a barátja puha ajkait, amik tökéletesen olvadtak össze az övével? Nem ezer, hanem legalább tízezer, vagy talán inkább százezer dolláros kérdés volt ez.

A gondolatai megállás nélkül zakatoltak a fejében, és képtelen volt megálljt parancsolni nekik. Tudta, hogy hosszú órákba telik majd, mire elnyomja az álom, amiben végül a várt megváltás és az áhított nyugalom nem jött el és nem oldozta őt fel. A fátyolos kék tekintet ott is rátalált, és a csók ugyanolyan finom és édes volt, mint a valóságban. A nedves haj az ujjai közt könnyen siklott, forrón nyíltak el a hívogató ajkak és engedelmesen csókolták az övét. Gyengéden… Lágyan… Teljesen függést okozóan.

Valami történt vele, és reggel, amikor olyan fáradtan ébredt, mintha egy percet sem aludt volna, ebben már teljesen biztos volt. És abban is, hogy figyelmeztetés nélkül beleesett egy olyan csapdába és ezzel együtt egy krízisbe is, amiből kilábalnia nem lesz egyszerű. Már ha egyáltalán képes lesz rá…

Következő fejezet>>

Darcy Winchester egy gyönyörű fanartot készített a regényhez, amit itt is nagyon szépen köszönök neki. :)

40 megjegyzés:

  1. szia gratulálok remélem az eredmények nem adnak rossz hírt casnek dean pedig megtudja beszélni cassel a csók dolgát
    pusy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia demon!

      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed a folytatás :) Az eredményekről pedig sajnos nem nyilatkozhatok :)

      Puszillak :)

      Törlés
  2. Úristen, ez elképesztő volt!!
    Imádtam az egészet, az első betűtől az utolsóig! <3
    Ebben aztán minden benne volt, zavarodottság, nyugtalanság, boldogság, konfliktus....ahhw.
    Baromi nagy váltás ez most nekem az Összetörve légköre után, de nem bánom. :)
    Jól esik ez a gyengébb, lájtosabb terület most.
    Csak annyit mondok, hogy hű. Meg hó.
    Engem nagyon magával tud ragadni ez a sztori is (bár bevallom a titkos kedvenc az Összetörve mind között)
    Nekem a változatosságod tetszik nagyon. Itt Dean is problémás egy picit Cas mellet, szegényem nem tudja hová tenni az érzéseit meg ami köztük történt <3
    Jól sejtem hogy Cas teszteredményei...nem lesznek a legjobbak? Csak egy feltevés, nem tudom miért gondolom így. Meg ez attól is függ hogy milyen hosszúra tervezed a történetet.
    Engem megvettél vele. ;)
    Puszi: Coraxx

    PS: még mindig imádom a választékos szókincsedet. Olyan mintha festenél a szavaiddal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)

      Hát, ezt nem gondoltam volna, mert hát én tényleg egy kicsit lighstosabb fejinek éreztem ezt így a többi után.:) De hát nem lehet minden rész extra-maxi-depis, igaz? :D Az biztos, hogy ahogy mondtad, ez sokkal lágyabb és gyengédebb, mint az Összetörve volt. Kérdés, hogy meddig és vajon jön-e az a pont, amikor ez a történet elkap és hirtelene porrá zúz? :P Meglátjuk :)

      Dean mindig problémás, ahogy mondod. Most pedig még jobban. :) De kell a konflkitus, kell a dráma, és ahogy mondtad.:)

      Szerintem megérted, hogy Cas eredményeiről nem beszélhetek. A hosszúság pedig most akkora kérdőjel lett a fejemben, hogy… Szerintem bőven túl fogom lépni a tervezetted, mert amilyen részletesen megyek bele a dolgokba… Nos ez majd idővel kiderül. Egyelőre nem a hossz miatt rágódok, hanem hogy mindent, amit terveztem, meg tudjak írni úgy, ahogy azt akartam. :) Remélem ezt megbocsájtod nekem.:)

      Azt még nem mondták, hogy festenék a szavakkal :o Ó, na most jöttem totálisan zavarba és nem tudom, mit mondjak…
      Köszönöm, hogy írtál nekem. :) Még mindig fülig ér a szám a vigyortól azért, mert tetszett neked ::)

      Puszillak

      Törlés
  3. Máma nagyon szószátyár kedvem van. Természetesen ha nem lenne az, akkor is irnék, mert ez alap (és most heveny lelkifurdálosam támadt, mert belegondoltom, hogy mennyi hsz-el vagyok különféle embereknél elmaradva).
    Útközben rájöttem valamire ezzel a javítgatással kapcsolatban. Jó nyolc évig néptáncoltam, aztán abbahagytam, mert se idő, se pénz, de főleg kedv nem volt, viszont addig jártunk fellépni. A fellépésekre persze gyakorolni kellett, kismilliószázegyedszerre is elpróbálni a koreográfiát, ruhát beszerezni, majd ruhával együt szinpadon is előadni, egyszóval alaposan megszenvedtünk vele mire a tényleges fellépés sorra került. Előtte ott pattogtunk, hogy fogalmunk sincs mi után mi jön, elszúrjuk a lépést, hamisak leszünk, elcsúszunk, meg minden ilyen, aztán egyszer csak lezajlott az egész és ott álltunk a szinpadon, a közönség tapsol, mi hajlongunk és vége van. Utána persze rommá elemeztük, hogy mit rontottunk el, ám amikor ezt elecseteltem valamelyik hozzátartozónak, mint közönségnek, ő csak annyit mondott: Észre sem vettem, hogy elrontottátok.
    És ez a lényeg. Hogy a közönség, akár zenét hallgat, akár táncot, szindarabot néz, vagy éppen fanfictiont olvas Nem Veszi Észre. Mert te addig gyakoroltad, csiszoltad, szenvedtél vele, hogy a hiba is helyénvalónak tűnik. Már csak azért is, mert nem vesz részt az alkotás folyamatában. Nem tudja, hogy te mit akarsz kihozni, hogy milyen gondolatok vezettek idáig, nem ült felette éjszakákon át, és nem javította át huszonötezredszerre is. Tehát a munka, amit beleölsz, az sokkal jobbá teszi, az, hogy szívvel-lélekkel foglalkozol vele az meglátszik és dijazzuk, és bevallom őszintén én semmi hibát nem szúrtam ki, pedig eleinte azért akadtak rendesen. Úgyhogy nehogy azt hidd, hogy nem szólunk, csak azt mondom, hogy ha jó, ha benne van apai-anyai, ha képes arra, hogy kicsi kavicsokká morzsolja a gyomrom, a könnyeimmel csiszolja szív alakúra és véremmel fesse pirosra, akkor az kit érdekel egy eltévedt vessző? Az írót meg a kritikust igen, tudom. De mit csináljak, hogyha annyira lenyügözől, hogy ezeket észre sem veszem. Lelkes Közönség helló!
    Mindettől függetlenül ez tényleg egy átvezető fejezet volt. Cas is elindult reméljük a gyógyulás felé, bár én tartok a vértesztektől, és ha igazán gonosz hajtasz lenni, akkor nem ússzuk meg egyszerűen ("Légy gonosz" súgják a háttérből). Dean pedig...hát öregem kiváncsian várom, mit csinálsz, de azt megsúgom: már most elrontottad.
    "Az emberek túlértékelik a szerelmet" Ha ez megnyugtat Cas bőszen bólogatok, és egyet értek veled. Mondjuk drukkolok, hogy ti ketten összejöjjetek, mert azért annak örülnék. Bárki boldogságának örülök. Annál is inkább mert pont most hívtak meg egy esküvőre. A Sors fricskát adott.
    A kedvenc részem határozottan az, mikor meg fogták egymás kezét. Annyira gyengéd, bensőséges, intimés szívmelengető, hogy asdfghjkl. Nagybetűvel. Aláhúzva. Kiemelve.
    A vége pedig. Már előre sajog a szívem a következő fejezettől. Mekkora összezördülés lesz még itt!
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    U.I: Már megint túl sokat beszéltem marhaságokról és túl keveset a fejezetről. Akárhogy is, jajistenkémmileszmégitt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szeretem, ha szószátyár vagy, nincs azzal semmi baj.:) A hsz-eléd meg tudom, milyen kemény meló, ezzel én is szoktam így járni. Már ha jut arra időm, hogy olvasgassak. Sokszor örülök, ha az írásig eljutok. Ha meg olvasok, akkor az 99%-ban angol, ott meg a komiig már nem jutok el…

      A javítgatás. Azt hiszem, sikerült megértenem azt, amit mondani akartál ezzel. Nekünk, „belső” embereknek, az „előadóknak” minden hiba teljesen látható. Én is így vagyok vele, de van amikor észre sem veszem, és lehet, hogy pont azért, amit te is mondtál. Nem tűnik fel. Ami viszont tök jó is tud lenni, ahogy te is mondtad. Egy dolgot tudok itt most mondani neked: köszönöm. A szavaid nyomán asszem helyre kattantak a fejemben az elveszett és kétségbeesett gondolatok, leolvadt rólam a feszültség, szóval úgy érzem, hogy sikerült megnyugtatnod az összezavarodott, rettegő lelkemet. :) Te mindig tudod, hogy mi a gyógyír az elkanászodott írói lélekre.:) Mondtam már, hogy ezt imádom benned?:) Nem csak ezt, de asszem lassan elkezdheted írni a listát, amin leírod azt, amiket már kiemeltem.:)

      Hát akkor átjött az átvezető jelleg is. Mondjuk mondhatom azt is, hogy a kövi is az lesz, mert nem lehet minden fejiben óriási robbantgatás, érzelmek a maximumon és teljes káosz, letargia. Na talán pont ezért mennek lassan az ilyen fejezetek. Mármint a megírásuk. Azok mindig nehezebbek. Az akció bezzeg gördülékenyen tud menni, fene a pofánkat, igaz?:) De biztos te is tudod, hogy mire gondolok ezzel:)

      A „légy gonosz” sugallmadra nem reagálok:P Majd kiderül mi lesz, egyelőre nem mondhatok semmit:) Csak azt, hogy minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell:P

      „"Az emberek túlértékelik a szerelmet" Ha ez megnyugtat Cas bőszen bólogatok, és egyet értek veled. Mondjuk drukkolok, hogy ti ketten összejöjjetek,” Hála az égnek, hogy nekik ezt meg akarod adni. Hogy én megadom-e nekik… Nos… Erre sem válaszolhatok :D Túl sok a spoilerre való utalás.:)

      „A kedvenc részem határozottan az, mikor meg fogták egymás kezét.” *szélesen mosolyog és nagyon-nagyon boldog* Nekem is nagy kedvenc ez a rész. A rész, ami a háttérből elindított valamit.

      „Már előre sajog a szívem a következő fejezettől. Mekkora összezördülés lesz még itt!” *nagy szemekkel néz és nem érti, hogy miből gondolod ezt* :D na jó, de, nagyon is érti, és örülök, hogy így látod :P Majd meglátjuk igazad lesz-e:)

      Köszönöm, hogy írtál és megnyugtattál a szavaiddal:) Asszem ez most nagyon is kellett nekem:) :)

      Puszillak :)

      Törlés
    2. És simán megfeledkeztem arról, hogy el vagyol fogadva. Ne haragudj. Nem azért mondtam, csak kitört belőlem ez az ötlet. Bocsánat.

      Törlés
    3. Most el vagyok tévedve egy csöppet. Ugyan miért kellene bocsánatot kérned, soha nem sértettél meg, meg most sem semmivel, szóval tényleg nem értem, hogy mire mondtad ezt.:)

      Törlés
    4. Most már aktualitását vesztette, bár itt bent érthető volt. Mindegy, felejtsd el.

      Hát lehet, hogy említetted, de még mindig úgy hat rám, mint egy frontális találkozás a Mjölnirrel: letaglóz.
      Ráadásul én is mindig úgy lenyugszom, attól, hogy te lenyugodsz, ez oda-vissza hat, és visszaadod azt a kevéské önbizalmamat is. Bár ez már afféle járulékos veszteség.
      Oké, erre hivatalosan se tudok mit mondani, csak így megölelgetlek, és közben próbálok nem sirni. Az örömtöl, boldogságtól, vagy hogy hívják ezt a csacska érzelmet itt a szivem környékén.

      Most akkor mondjam, hogy én meg pont arról tudnék oldalakat irni, hogy ki hogy érez magában? Sokkal könnyebben jön, mint a cselekmény, olvasásba sem zavar nagyon. Mondjuk én úgy vagyok vele, hogy a kedvenc bloggereimtől a bevásárlólistát is élvezettel olvasnám. De kellenek ezek az átvezető fejezetek, hiszen ezek adják az alapot az akcióhoz :)

      Óh, hát a szerelmet persze, hogy megadom nekik, mert ők különlegesek. Igazándiból én úgy vagyok vele, hogy a szerelem csak különleges emberekkel történik. Csönd, te is az vagy. A szerelem annyira...nem is tudom, meseszerűen elvont dolog, hogy az azokkal történik, akiknek tényleg olyan a múltjuk, az életük, hogy már-már regénybe illik, és szóval ők meg is érdemlik. Bár ha jobban belegondolok bárkinek megadnám, aki kéri, ha lenne erre esélyem. Uh ez egy jó téma, hogy lehet-e cupido szerelmes. Na ezzel kezdek valamit. Visszatérve, én tudom magamról, hogy átlagos vagyok, tényleg, abszolút, és nem bánom, csak ott lehessek mindig, ahol történik valami. Szeretek kivülről, a sarokból figyelni, mert tudom, hogy ha akarnám akkor ott lehetnék a tömegben, de sokkal jobb nézni a boldogságukat és csendben elsétálni. Hiszen mindenhova kell egy szellem. :)



      Törlés
    5. Oké, ha te mondod. Tényleg nem értettem, még most sem így hirtelen.

      Kezdeném ott, amit a chatben is írtam neked. Én tökre szeretek filozofálgatni, meg ahogy mondtad, lelkizni. Csak sokszor nincs kivel. De jó érzés kibeszélni magunkból az ilyen kis néha nyomasztó, néha nem nyomasztó gondolatokat.

      „Ráadásul én is mindig úgy lenyugszom, attól, hogy te lenyugodsz, ez oda-vissza hat, és visszaadod azt a kevéské önbizalmamat is. Bár ez már afféle járulékos veszteség.” Én is mindig így érzem :) Oda-vissza hat a dolog, adunk-kapunk, és ez tök jó. Hm, mi is lenne a világgal, ha az írok 60%-a nem lenne önbizalomhiányos és szerény? :) Gyere, ölelgessük meg egymást, az mindig segít. Márha van kitől és az tényleg szeretetből, törődésből jön:) Akkor jó, és szeretem és segít, és jaj de jól esne most egy fizikailag is…

      „Most akkor mondjam, hogy én meg pont arról tudnék oldalakat irni, hogy ki hogy érez magában” van amikor nekem is ez megy jobban. De mivel sokszor hullafáradtan jutok a gép elé írni, a munkának ezen nehezebb része nem szokott jól menni. Ilyenkor marad a fejezet törzsének a megírása, ami mondjuk lesz 8 oldal, és amikor a végleges, pihenten érzelmekkel feltöltött részeket is megírom, lesz majdnem 10. A mostani és az 5. fejivel is így jártam. És most térnék ki arra, amit valamelyik komidban kérdeztél, de valahogy kimaradt rá a válaszom. Az írás menete, ez volt. Nekem először a story váza van meg a fejemben. Az elején sokszor csak a kezdőpont van meg, a kiindulópont, aztán végigszövöm a történetet, egészen az utolsó jelenetig, kigondolom, hogy milyen érzelmi vonalat akarok bemutatni, milyen érzelmeken lesz a regény/novella során a hangsúly, és minden mást (akciót, hullámvölgyet és hullámhegyet) erre építek fel. Ezek mentén alakítom ki őket. Sokszor azt nézem, hogy mit akarok elérni, és ehhez „megkeresem, megalkotom” a lehető legjobban megfelelő jelenetet. Emellett a legfontosabb mérföldkövek, legmeghatározóbb jeleneteket is teljesen „megírom a fejemben”, és a köztes, egymásba vezető részek sokszor akkor alakulnak ki, amikor odajutok és szükségem van rájuk. De valóban kellenek ezek az átvezető részek. Szeretem őket, még ha nagyobb fejfájást is okoznak ezzel.:) Remélem, sikerült a kérdésedre teljes választ adnom. Amúgy nálad hogy szokott ez menni, kialakulni? Mindent előre megtervezel, vagy csak részeket, vagy végig sodródsz az árral?

      Szerelem. Meg tudlak érteni. Én ilyen téren „sajnos” örök idealista vagyok, és hiszek a szerelemben és hiszem, hogy az mindenkinek jár és mindenkit boldoggá tehet. Mindenkinek van egy párja, akire majd rátalál és akkor… Tudod, ismered a szokásos klisét. Ez az idealista énem. A realista meg… Fél tőle, mint a tűztől és nem tudja eldönteni, hogy jó-e vagy nem, megéri-e vagy nem. Nekem a szerelem mindig meghatározó volt anno az életemben, ma már főleg csak a műveimben. Nincs olyan történetem, amit ne a szerelem köré építettem volna. Egyszerűen nincs. Akármennyire is realista vagyok az életben ezen a téren, valójában, belül mélyen a világ legszebb, legfontosabb, legelsöpörhetetlenebb dolgának, érzelmének, mozgatórugójának tartom.

      Na, tessék, elszaladt velem a ló. Nyálas? Hát igen, ez aztán az lett. Szólj ha csöpög a monitorod alja, leállok:D

      Törlés
    6. Jól van ötödszörre próbálom meg, egészen változatos módon cseszett ki velem, de nem számolt azzal, hogy álmosan, fáradtan, idegesen makacsabb vagyok az átlagosnál. Szóval megpróbálok nem bunkó és faparaszt lenni, remélem sikerül. Amúgy nem voltál nyálas és az a paci is látóhatáron belül maradt. A monitor meg így is olvad a melegtől, úgyhogy ne aggódj.

      Lelkizni jó dolog, bár nekem már az is annak számít, ha valakivel egymásnak dölve, vagy csak egymás mellett ülünk békességben, akár csendben, akár beszélgetve. Van ennek valami megnyugtató intimitása, az, hogy ott van mellettem, és teljesen mindegy, hogy barát, pár, szerető, vagy egyéb kategóriába tartozó illető, mert nem az számít, hanem az, hogy van. Szent László napon volt egy olyan, hogy lefeküdtem hasra a fűbe, mert nem nagyon volt, mit csinálnunk, aztán Réka, akitől keddenként megkapom az ölelésadagom :), rám feküdt, és kicsit vicces volt, mert mikor beszélt akkor én éreztem, ahogy képzi a hangokat és ez kicsit csikizett. Aztán csatlakozott hozzán Tamás meg András is és ilyen jenga módban pihengettünk. Én voltam a legalsó párna :) De ez is jó volt, pedig nem történt semmi olyan.
      Úgyhogy van kivel beszélgetnem, bár inkább Candyvel szoktam kilométer hosszan levelezni, mondjuk néha ahhoz is megfelelő csillagállás szükséges, hogy meglegyen a kommunikáció, bár van mikor felhivom és órákig beszélgetünk, meg röhincsélünk.
      Mondjuk az látszik, eléggé egyértelműen, hogy számodra a szerelem a világ középpontja, és ezt nem lekicsinylően mondtam, és ez nem nyálas, ez a kategória itt nem játszik, max. csak tréfából. Ez inkább őszinte, hogy így beismered, bár ettől függetlenül nem vagyunk ebben egy állásponton, de hát nem is kell egyformának lennünk. Megnyugtat, hogy te így vagy vele, én meg csak, hááát...megmaradok annál, hogy olvasok róla. Ezzel kapcsolatban ugrik be egy etikaóra gimiből, amikor a Kék Madár egy részletét ovlastuk és valami örömök meg boldogtalanságok voltak benne, abszolút érthetetlenül, na és abban volt, hogy a Szerelmet ilyen nagyon nagy piedesztálra helyezte és én nem nagyon értettem vele egyet. Én a Barátságot is mellé akartam helyezni. Látod? Én azt tartom olyan fontosnak, mint a Szerelmet. Egy baráttal olyasmit is megvitathatsz, amit a szerelmeddel nem, hogy csak egyet mondjak. Kevés igazi barátom van, de értük aztán fölgyújtanám a világot, és képes vagyok örlődni azon, hogy nem tudok érdemben segíteni nekik.
      Ebből nem akartam kihozni semmit, csak elmondtam, mert eszembe jutott. De ezen nem veszünk össze, mert azért roppant szimpatikus a te álláspontod is.

      Hogy irok? Először is eldöntöm, hogy melyik fandomban, milyen párossal, milyen műfajban akarok irni. Aztán keresek egy kiinduló és végpontot, és mikor ez megvan akkor addig bámulom meredt szemekkel a papirt, míg nem lesz egy címem. Röhej, de míg nincs cím, addig nem tudok dolgozni se. Mikor megszenvedem, akkor jön az ötletelés, amihez én tényleg beszélek a karakterekkel. De nem kérdezgetem, csak végigvezetem az ő szempontjából, aztán ahol kell, akkor én javítok, aztán megint a karakter és ez enyhén skizoid lehet, viszont működőképes :) Igyekszem koncentrálni a kidolgozás során, hogy mit akarok bemutatni, és ha kell, ha nagyon muszáj, akkor az először kulcspontnak titulált részeket is leadom, de persze mikor irok, akkor is áthúzom ha nem klappol. Mikor végeztem a füzetben, akkor nekiülök átgépelni és ott is kijavítom, amit ki kell. De mire végzek addigra már ki nem állhatom az egészet és csak felvágom a blogspotra. Uh majdnem elfelejtkeztem a zenéről! Muszáj, hogy valami szóljon a fülembe, segít kizárni a külvilágot és ráhangolódni a novellára. Hát így ennyi.

      Törlés
    7. jaj szegénykém:.. :( sehova se mentetted le?:( basszus, én már az első után idegbajt kaptam volt, ha meg 5.-jére is nekiálltál. Kitartó vagy és te jó ég, ez nem semmi :) Egy angyal vagy:)

      Örülök, hogy nem öltem meg sem a monitorodat, sem pedig téged a nyállal:) Nem is tudom mit csináltam volna akkor:)

      „teljesen mindegy, hogy barát, pár, szerető, vagy egyéb kategóriába tartozó illető, mert nem az számít, hanem az, hogy van” hmmm, ne is mondd, ez tényleg így van:) Jóóó dolog is ez, jó tud lenni :)
      Ez a póz, pihenés, relaxálás, amit leírtál, nagyon jól hangzik. Szinte magam előtt látom a jelenetet, meg azt, hogy mennyire feltölt téged, meg jól esik és awww.:) Ezt tök jó lehetett. Valóban nem szavak vannak ilyenkor, és mégis feltölti az embert. Bár én olyan vagyok, hogy kell nekem a beszéd is, vagyis kellene, meg jó lenne, de nem mindig van rá lehetőség. És ez nagyon el tud szomorítani.:(

      „Megnyugtat, hogy te így vagy vele, én meg csak, hááát...megmaradok annál, hogy olvasok róla.” mint írtam neked, az életben valahogy én is így állok a szerelemhez. Illetve… Igazából tényleg az van, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem, megéri-e az embereknek szenvedni érte, vagy sem… Szóval… Nem tudom. Ha újrakezdhetném a fiatal éveimet, nem tudom, hogy akarnám-e annyira a szerelmet, mint akkor régen. Jó kérdés. Szóval ez olyan „nem is tudom mit érzek ezzel kapcsolatban” dolog. De a ficek azok mások. Oda kell és… Huh, így meg olyan kétszínűnek tűnik az, amit írok. De talán csak annyi a helyzet, hogy én személy szerint nem szeretem, nem bírok szenvedni és ha az van… Olyankor szó szerint majdnem belehalok. Túl érzékeny vagyok én ehhez és olyankor szoktam elgondolkodni azok, hogy a sok jó mellett megéri-e ezekkel a pofonokkal. Erre nem tudom, hogy valaha is választ kapok-e majd.

      A barátsággal kapcsolatban egyetértek veled. Ugyanolyan fontos, vagy nem fontosabb tud néha lenni, mint a szerelem. Sőt.
      „Egy baráttal olyasmit is megvitathatsz, amit a szerelmeddel nem, hogy csak egyet mondjak.” Ezzel félig-meddig vitatkoznék, mert én mindezt pont fordítva látom és éltem meg. Ha a szerelmes a legjobb barátod is… na akkor már más a helyzet:) És nekem csak így működhet a dolog. Ha legjobb barátom is:)
      Eszembe sincs összeveszni. Meg láthatod is rajtam, hogy én igazából valahol a kettő között állok, véleményben meg úgy mindenben is. Ez a tudom is, meg nem is, szeretem is meg nem is érzelem, a „világ csúcsára, meg nem is arra emelem” érzés. Na, ha ezt a bonyolult eszmefuttatást kibogozod, küldöm a muffint :D

      Wow:) De jó olvasni, hogy valaki másképp ír, és tök jól működik az is, és azta:) Ezt tényleg olyan szívetmelengető érzés volt olvasni:) Én a címre nem is tértem ki. Nekem van hogy már rögtön az elején beugrik, hogy mi az adott műnek a „tökéletes” cím, de van hogy sokára lesz belőle valami. Pl Összetörvével rengeteget szenvedtem. Naphosszat agyaltam rajta, miközben már legalább 2-3 feji meg volt írva. Tudtam mit akarok, mit csinálok, hova, hogy és miért viszem el a szálakat, de a cím sehogyse jött hozzá. Aztán egyik este, talán épp vacsit csináltam, jött a BUMMM és csak mosolyogtam elégedetten, hogy Vééééégre :) DS-nél nem tudtam ilyen kreatív lenni és néha nekem is meggyűlik a bajom a címekkel. Köröknél meg plána nehezebb a helyzet. A kör hangulatához illő italt és címet találni… Nehéz összepasszintani. Van amikor piszokkönnyen megy, van amikor sokat kell keresgélnem, agyalnom. És sokszor csak a munka közepében jön csak a cím ötlete. BA-nál mondjuk azonnal egyértelmű volt nekem a cím. EÚV is viszonylag hamar meglett. Szóval a cím megléte nálam nem feltétele az elkezdésnek, mert tudom, hogy az nagyon meg tud akasztani. És van hogy több napot, hetet kell agyalnom rajta, mire kipattan a fejemből a megfelelő címötlet.

      Törlés
    8. Nem fért ki egybe.... :D basszus, elszaladt velem a paci..
      Szóval a folytatás.

      Ja és még a füzetben dolgozás. Le a kalappal előtted, hogy ezt így bírod. Nekem nem menne, nem tudnám. Sokkal fárasztóbbnak érzem a kézzel írást, na meg ha fáradt vagyok, olyan az írásom mint a macskakaparás. Ha nem gépen írnám, tudom, hogy soha nem gépelném át. Ja na meg gépen mindig jól elolvasható azt, amit írok :D
      „De mire végzek addigra már ki nem állhatom az egészet és csak felvágom a blogspotra.” ezt mintha csak én írtam volna :D :D :D szóóóó szerint :)
      Ja és zene. Nekem néha kell és muszáj, bár az elmúlt években jó ha 5-10 oldal volt, amit zenére írtam. Volt amikor kellett és szükségem volt rá, de volt hogy csak nagyon nagyon zavart. Ö egy részét viszont a klippje zenéjére írtam:) De tényleg csak pár oldalt. Akkor az kellett, de mostanában ált. csak zavar. Van hogy előtte hallgatom, jobb hangulatba hozz és könnyebben nekiesek az írásnak.:) De régebben én is tényleg mindent zenére írtam.:) Az elmúlt 1 évben jobban örültem, ha csend volt körülöttem. Az többet segített.:)

      Uh, bocsi, na megint elárasztottalak itt mindennel… Remélem nem kergettelek ezzel az őrületbe.

      Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem:) Tényleg szívetmelengető érzés volt, hogy megosztottad velem ezt a bensőséges információt:)

      Törlés
    9. Azt hittem már megbeszéltük, hogy te vagy az angyal, én pedig a vadász (amúgy meg démon). De azért köszönöm a bókot :)
      És hidd el, addig úgyse nyugodtam volna meg, míg el nem küldöm.

      Ne aggódj, nem olyan egyszerű megölni, ahhoz túlságosan szeretek élni. Meg aztán te is jól viseled, mindazt amit én zúditok rád, úgyhogy egy-egy. Én is köszönöm, hogy te is megosztasz velem ilyen információkat.

      Valójában az egész banda képes nagyon awww lenni, főleg hogyha nagyon magad alatt vagy, odajönnek és beszélgetnek veled, meg minden, bár elismerem, hogy többnyire az őrűltek, őrültek mindenhol hangulat uralkodik. Nem talákozunk mindig, többnyire nincs lehetőségünk ilyen heverészésre, de jó velük lenni. Nyilvánvalóan túlidealizálom őket, mert megvannak a magunk problémái egyénileg és csapatilag is, de úgy érzem némi túlidealizáció nem hiba, ha azokról beszélek akik helyreraktak lelkileg.
      Azért remélem a te környezetdben is vannak olyanok, akikhez el tudsz szabadulni, akikkel órákat tudsz beszélgetni és a végén megváltjátok a világot. Ne légy szomorú, inkább ölelj át valakit :)

      Nem egyáltalán nem vagy kétszínű. A legtöbb ember ugyanígy érez legalább egy dologgal kapcsolatban, hiszen az élet épp eléggé bonyolult ahhoz, hogy fel se tudjuk fogni rendesen. A ficek, meg úgy az írás legalább egyszerű, mert az író még a legöszetettebb karakterről is tudja, hogy ki ő és mit akar. Bár előfordul, hogy az is azt teszi, amit akar. Oké Metatron egy utálatos hapek, de azért tudott valamit. És volt írógépe. Azt az írógépet nagyon irigylem tőle még mindig. De összeségében véve még mindig egyszerűbb, mint maga az élet. És különben is ha te arról szeretsz irni, hogy egy a-világ-minden-baját-magamra-veszem-mert-minden-az-én-hibám-de-nem-akarom-hogy-bárki-gyengének-higgyen vadász összefekszik a menny legkülöncebb angyalával és hogy mennyire boldogok ettől mind a ketten, akkor írj arról.
      Mondanám, hogy egyszer biztos választ kapsz a kérdéseidre, de az nem lenne igaz. Hogy kissé szabadon idézzem Douglas Adamsot: "- A boldogság sokkal jobb az igazságnál. / - És boldog vagy? / - Nem. Itt hibádzik az elméletem"
      Azt hiszem azért tartom többre a barátságot, mert abban volt már részem, szerelmes viszont nem voltam még.
      Látod? Azért csak kibogoztam :)

      Törlés
    10. Amúgy ennek a módszere kilencven százaléka fejben zajléik, szóval mást nem látsz, mint hogy ülök a kedvenc sarkomban, füllhallgató a fejemen és irok, mint a güzü, a történetet figyelő, kissé fanatikus szemekkel. A maradék tíz százaléknál megy a magamba mormicolás, pl, hogy: Az rendben van, hogy Crowley példát akar statuálni, de mégis miért engedelmeskedne neki Loki? Elvégre ő is a cselszövés istene, és tudom, drága, hogy imádsz felfordulást okozni, de hidd el, hogy ez nem elég indok egy ficbe. Mondjuk ha nyomást gyakorol rád, vagy Tonyn vagy Thoron keresztül, és ne gyere azzal, hogy nem a testvéred, erre nem vagyok kiváncsi. Átokzsák? ez nem is rossz ötlet, de akkor hova kéne elrejteni?
      Hogy bírsz cím nélkül fejezeteket irni? Taníts meg rá mester! Bár aztán van úgy, hogy közben változik a cím, mert nem elég jó hozzá, de mégis muszáj valami, hogy hivatkozzhassak rá valahogy. Előfurdult már, hogy egy címhez irtam ficet, konkrétan a legutóbbi Frostironom is így született, én meg még mindig csak bámulok a sikerén.
      Füzetbe azért irok, mert még mindig nincs laptopom, a gépnél pedig elveszik az a fajta intimitás, amit megszoktam a füzetnél. Átgépelésnél nincs probléma, csak konkrétan az írásnál. De gondolhatod, hogy tud sajogni, mikor olyan harminc oldalt lendületből megirok. Bár akkor fájt a legjobban, mikor hetvenvalamennyit irtam. :) A kézírásom meg messziről jól néz ki, mert szinte fekszenek a betűk, de próbálnád csak meg elolvasni! Egyedül én tudom, és meg is kaptam már, hogy nagyon pszichopatás.
      Én nem tudok csendben dolgozni. Ha csend van, akkor danolászok, versírás ürügye alatt :) De ettől függetlenül nagyon érdekes, hogy mennyire eltérő módszerünk van és mégis mindegyik működik.

      Ha elszalad a paci, akkor fogok egy másikat és követem. Vagy csettintek és ott termek mögötted :) És ellovagolunk a naplementébe :D Ezt nem hagyhattam ki, értsed meg.

      Törlés
    11. Szívesen :D Néha nem baj, ha becsúszik egy kis szerepcsere, nem? :D boccs, ezt nem hagyhattam ki :D
      Megnyugtató, hogy ennyire a szíveden viseled a válaszadást, meg úgy mindent.:) Örülök, hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni.:) Mindig, mindenről:)

      Nem kell köszönnöd, tényleg örülök, hogy ilyen mélységekben is el mersz velem beszélgetni, és persze én is veled.:) Nem mintha nem láthatná ezt itt ezer szem, de nem zavar, nincs ebben semmi titok, de azért más érzés, hogy az ember kiadja mindezt magából.:) És tök jó érzés:) Az 1-1-ben pedig valóban kiegyezhetünk.:)

      Jó hallani, hogy ilyen jól megvagy a kis csapatoddal. Én a túlidealizálásból már igencsak kinőttem, sajnos túl sok volt a csalódás, az elfordulás, és ezzel asszem választ is adtam a kérdésedre. „Azért remélem a te környezetdben is vannak olyanok, akikhez el tudsz szabadulni, akikkel órákat tudsz beszélgetni és a végén megváltjátok a világot. Ne légy szomorú, inkább ölelj át valakit :)” Egy gyerkőc után, hihetetlen, hogy mennyire elfordulnak az embertől a barátok. Még akkor is, ha te magad tudnál rájuk időt szakítani, van lehetőséget hisszabb-rövidebb időre nagyira bízni a bébit, és mégis… Mintha mi ufók lennék, vagy nem is tudom mik. Pedig hidd el, amikor barátokkal találkozok, DIREKT odafigyelek arra, hogy ne folyton a gyerekről beszéljek. Meg ha már ott vagyok, akkor pont nem ez az a téma, amitől el akar szakadni az ember. És ezt a fajta viselkedést több babás ismerősömtől is hallottam és ők is tapasztalták ezt a barátaiktól. Szomorú dolog…

      Igen, kibogoztad .:) Az írást is, a miérteket is, meg úgy magát azt is, hogy miért szeretek Destielről írni. És a lényeg tényleg az, hogy itt szabadok vagyok, szabad mindent és jó dolog, jó érzés és kell ez nekünk na.:) Itt rendbe tudunk tenni olyan dolgokat is, amit az életben még nem, vagy csak később lesz rá lehetőségünk. Huh, ez nagyon kusza volt, remélem sikerült valahogy megfogalmaznom a lényeget :)

      Olyan jó olvasni, hogy te miként építed fel és dolgozod ki a storykat :) És igazad van: csodaszép, hogy mindenki másképp dolgozik, más szokásokkal, más mechanizmussal, és mindegyik működik. Ez is szépen mutatja, hogy nem vagyunk egyformák és ettől szép az élet.:) Ettől is, ha pontosítani akarok:)

      Hogy bírok cím nélkül fejit írni? Nem tudom. Tudom, hogy fontos a cím, de nekem fontosabb a tartalom és nem engedem, hogy megakadjak a címnél. Túl sok minden veszne kárba addig, amíg ezen agyalok. És lehet, hogy csak 100 oldal után jönne a tökéletes címötlet, akkor meg minek várjak. Ez is csak újabb példa arra, hogy mennyire másképp működünk.:) Amúgy meg mint mondtam, van hogy elsőre megvan a cím, még az első szó leírása előtt is. Ez nagyon változó. Ö-nek mint mondtam, a fele megvolt, mire VÉGRE megtaláltam a tökéletes, hozzá illő címet.:) Erre csak azt tudom mondani, hogy ha nagyon zavar, hogy megakaszt a címen való agyalás, akkor próbálj lazítani. Hagyd, hogy írj és később rád fog találni a cím. Régen én is sokat görcsöltem a címeken, emiatt sokszor nem haladtam, ezért megtanultam, hogy ezt nekem néha el kell engednem, és majd jön a cím, amikor jönnie kell.:) Nekem ez bevált, nem tudom, hogy te próbáltad-e vagy menne-e neked.

      Meg tudlak érteni a füzet miatt. Nekem tényleg nem menne. Anno gimiben is ha pótolnom kellett hiányzás miatt anyagot, már akkor sem voltam hajlandó leírni azt. Scannelés vagy fénymásolás és szevasz. Amin csak lehet, szeretek időt spórolni, és nálam ez egy ilyen dolog. Nekem gyorsabb és könnyebb, ha azonnal gépen dolgozok. Az intimitás meg a beleolvadás pedig megvan a fejemben, és nekem ennyi elég.:) Wow, tényleg nem semmi, hogy mennyire másképp dolgozunk:)

      Megértem, és örülök, hogy nem hagytad ki a pacit és a naplementét:) Menjünk és lovagoljunk el együtt :D

      Törlés
  4. Tegnap éjszaka, miközben kint konkrétan leszakadt az ég én elkezdtem olvasni ezt a történetet és néha ki-kicsordult pár könny a szemeből. Már imádom és Dean-t annyira közelinek érzem ebben a történetben a szívemhez, hogy az hihetetlen.
    A fejezet, hát........*nagy levegőt vesz* eszméletlenül, felkavaróan tökéletes lett. Imádtam minden szavát. Az, hogy Cas javul és ennyire küzd, az felfoghatatlan. Továbbra is imádom a harcos és makacs Deant, főleg azt, amelyik ennyire küzd a szeretteiért. Az, hogy ilyen (számomra) szívhez szólóan írod le azt, hogy mindent megtesz Castiel javulásáért nagyon megnyerő. Egész rész alatt izgultam, hogy hogy fogja viselni a metadont és nem lesz-e rosszabb a helyzet. Na, de amikor csókolóztak, az volt az a pillanat, hogy remélem Dean nem lesz akkora állat és löki el vagy távolságot akar majd vele tartani. De hál' Istennek, annál lelkiismeretesebb. Lehet elég furán hangzik, de szeretem, ha egy karakter szenved belül, mert akkor még közelebb kerül az olvasóhoz. Itt nagyon tetszett a szenvedése.
    Összeségében én nagyon várom a következő fejezetet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ó, hát akkor te aztán gyorsan felfaltad az eddigi fejezeteket :) Könnyek? :o Jaj, hát… Tudom, gonoszul hangzik, de én nagyon örülök neki, hogy ennyire meg tudott érinteni a történet.:)
      Deant közelinek érzed, azt mondtad. Lehet ennél is jobban örülni? Nagyon igyekeztem, hogy minél közelebb hozzam őt hozzátok és hogy ez sikerült… Oké, ráégett a mosoly az arcomra.:) El se tudom mondani, hogy mennyire jó érzés egy írónak azt hallani, hogy pontosan azt sikerült elérnie egy fejezetével, amit szeretett volna. Ilyenkor tényleg azt érzem, hogy nem csak imádok írni, de érdemes is.:)
      „Az, hogy ilyen (számomra) szívhez szólóan írod le azt, hogy mindent megtesz Castiel javulásáért nagyon megnyerő.” Anno én ezért szerettem meg olyan nagyon Dean karakterét. A gondoskodó… Belül törött és érzékeny lelkű, kívül a kőkemény vadász… Nem lehet nem szeretni, még ha sokszor hülyeséget is csinál. Nagyon örülök, hogy ez átjött neked a részekből:)
      „Lehet elég furán hangzik, de szeretem, ha egy karakter szenved belül, mert akkor még közelebb kerül az olvasóhoz.” Nem hangzik furán. Én is pont ezért szeretem az ilyet. Könnyebb vele azonosulni, feléled az empátiánk és egyszerűen megszeretjük a karaktert. Én imádom az ilyet. A lelki fájdalmak, megtépések után még finomabb a happy end :)
      Annyira feldobott és boldoggá tett a pozitív hozzáállásod és véleményed, hogy már meg se tudom mondani, hogy hanyadjára olvastam el a komidat :)
      Köszönöm, hogy írtál nekem.:):):) Még mindig szárnyalok.:)

      Törlés
  5. Szia!

    1.Most jöttem rá, mennyire is hiányzott a BA :D
    Jaj, hogy ezek a kórházak és dolgozóik, ott sem képesek normálisan végezni a munkájukat :D Újabb két hét. De kegyetlen vagy :D Na mindegy várok türelmesen :)
    2Az a csók hát nem volt semmi :D Meg a Csillagok Háborúját nézték. Ejha, mindig okozol meglepetéseket, de minden passzol bele.
    Szegény Dean, de még jobban sajnálom Cast, akit csak úgy magára hagyott a szobában az este.
    3. Más: Ja köszönöm, megérkezett Cas, és kiütéssel győzött a 4 katona ellen :D S neked is köszönöm.
    4. Remélem hamar jön a következő rész, s jó lenne már tudni az eredményeket is. Meg kíváncsi vok hogy alakul közöttük a kapcsolat. ;)
    Pussz crucio

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa :)
      Hát megjöttél :) :)
      Kezdem is azzal, hogy 3.: GRATULÁLOOOOOK! :) Ugye tudod, hogy Lugia Crowleyt küldte rád segíteni:) Hát ketten csak sikeresen súgtak neked:) Éljeeeeen.:) Jöhet a kikapcs és a sok sok olvasás, igaz?:P
      Na de most vissza a sorrendre.:P
      1. Örülök, hogy rájöttél, annak meg még jobban, hogy ennek így örülsz :D
      Te és a türelmes várakozás? :D Oké, hát azt megnézem :) De hadd mondjak egy jó hírt. Vagy inkább mutatom: sasolj a Kövi fejik menüpontra:P
      2. Hát valamikor kell egy kis Destiel, mert hát elvileg ez is egy Destiel regény, vagy nem? :D A Csillagok háborúja meg adta magát :D Már csak a Trónok harca kéne, nem? :D ha már annyit pofáztak róla a soriban :D De ha az belerakom… Jaj, de kegyetlen leszek akkor :D :D :D muhaha :D
      Mikor nem sajnálod őket?:) na meg az volt a cél, szóval… Örülök, hogy sikerült elérni:)
      4. Mint írtam, nézz körül a jobb oldali menüsávban. A többiről nem nyilatkozok :D Tudom, félig-meddig költői kérdések voltak :)

      Puszika :)

      Törlés
    2. Szia!
      Köszi ;) Jaja most olvastam végig a chatet s írtam is, bár biztos olvastad azóta.
      Jaja, most már belevetem magam az olvasásba, csak… előbb el kell tüntetni az összes sulis papírt a szemem elől, mert rendcsinálás a szobámba :D
      1. Láttam, aztán miután megírtam a kritikát, mert mentem a chathez és ott már szemet szúrt, hogy a kövi is ez lesz… De sajnos időpont nem szerepel ( a kis telhetetlen, igaz?)
      2. Érdekes, hogy van olyan történet (slash) amiben az összeismerkedésük jó, de utána. (szándékosan írtam jó-t) Viszont soha nem olvastam még ennyire bensőséges mély érzésű történeteket, s talán emiatt is szeretem a tieidet.
      Ja és válaszolni kéne a pontban lévő dolgokra is. Hát ja, Destiel. :D A Csillagok háborúját ismerem a Tharcát, csak a bakiparádéból, vmelyik részét. Viszont attól meg nem félek, hogy nem érteném a történet, ha beletennéd a Th-t, mert hát az SPN-t se néztem, aztán… tudod a folytatást :D Olvassa a DS-t és rákattan a sorozatra :D
      Imádom sajnálni őket :D S örülök, hogy úgy írod, hogy sajnálhatom. Tudod, hogy mi kell a népnek :P
      Pussz

      Törlés
    3. Ja, már azóta írtál ki időpontot. Kis rafinált ;)

      Törlés
    4. Szia:)

      FB chatat. Azt még nem, előbb ide vezetett az utam. Válaszolni neked :)
      Jóóó kis olvasás, meg SPN maraton… Haj, még mindig irigykedek. Néha én legszívesebben csak beülnék a TV elé és egyben nyomnám, falnám az epizódokat.:) De jó is volt régen az ilyen:)
      1. De de, ott az időpont, szóval láthatod mostmár az is van:) Hogy utána mi jön, mi lesz, még nem tudom, mert a 6. feji azóta is csak félig van készen. Sőt, még annyira se. Na meg a jövő hetem olyan kusza lesz, hogy azt se tudom, hogy lesz-e azon a héten még egy friss… :S Ez még a jövő zenéje.
      2. „Viszont soha nem olvastam még ennyire bensőséges mély érzésű történeteket, s talán emiatt is szeretem a tieidet.” Elolvadtam. Miért? Mert nekem ez a gyengém. A mély érzésű, mélyre ható, esetleg lelkifejlődéssel tarkított történetek, sorozatok. Ami azt is jelenti, hogy ezeket szeretem, akarom, imádom írni. És te meg azt mondod, hogy átjön mindez… Ennél szebb visszajelzést nem is kaphatok:) Bár ti mindig rákontráztok:) Hihetetlenek vagytok :):)
      A GoT-ot simán értenéd, ha nem is láttad. Oké, hogy nagyon összetett, több szálon futó, érdekesen kibontakozó történet, de könnyen fel lehet venni a szálakt. Annyira nem rossz sori, de nem ugrálok érte megveszve úgy, mint az SPN-ért:) Nem tudom, nem hiszem, hogy beleszövöm, mert az már sok lenne. De majd még kiderül:)
      A DS, igen, emlékszek. Nem semmi volt. Pedig az szerintem az összes közül az egyik leggyengébb történetem. Stílus és történetvezetés szempontjából is. Oké, szerettem, de közel sem tartom a jobbak közt. Tudom, fogjam be a nyavajgást :D De ez csak szubjektív vélemény volt :)

      Én is imádom sajnálni őket. Kell az. Mindig kell az, mert utána meg jó boldognak látni őket:) És ebben a storyban meg bőven lesz mit sajnálni:):)

      Mondtam én, hogy van időpont :D Mert hát addig csak meg leszek azzal a maradék 5%-kal és remélhetőleg ezúttal nem kapok az előtte való nap megint pánikrohamot azért, mert hirtelen úgy találom, hogy úgy rossz az egész, ahogy van :D

      Puszillak :)

      Törlés
    5. Szia!
      1. Nem izgulok a frissítések miatt, mert júniusban is nehezen indult be. Aztán a végére már ismét 10 frisst hoztál :D Szóval behozod a lemaradást :D
      2. :D Nem mi vagyunk hihetetlenek, hanem te, meg az írásaid, mi csak reagálunk a jó dolgokra. :D Ja filmezésről. Azért kíváncsi vagyok, milyen lehet úgy megélni az SW-t, hogy az első résztől nézi az ember, mert ugye mi először a 4-5-6 részét láthattuk.
      4.Ehh, basszus most az jutott az eszembe, hogy: a sorozatban Metatron átadta a filmes könyves cuccokról az emlékeit. Bár a ficben erre nem tértél ki – vagy újra kell olvasom- :), de ha tartod magad ehhez, mármint h. Cas ismerheti a történetet, akkor nagyon rafinált egy bukott angyalt faragtál belőle (bár az utca megtanította őt 1-2 dologra - a drog, ami számít, s ezért tényleg meg tesz mindent). S úgy gondolhatta, hogy ha a film által közelebb kerül Deanhez megsajnálja őt és ad neki drogot, vagy csak egyszerűen elfelejti bezárni az ajtót, s így Cas el tud menni tőlük?
      Bár azért azt is remélem, hogy Cas úgy volt vele, hogy más megnézni egy filmet, meg más ismerni a történetet és ezért nézte meg Deannel, s nem azért, mert így akarja átverni Deanéket. :D Ennyi kérdés, s most már mégjobban érdekel a következő rész, hogy mit tartogatsz nekünk, mert ugye spoiler az megint nem lesz??? :D
      Ja egyébként nem tudtam, hogy a Metadon miatt is függővé válik az ember. Azt hittem, h. az olyan, hogy elfeledteti vele a heroint és nincs mellékhatása. Gáz. Nagyon gáz.
      3. Amikor én néztem az időpontot még nem volt.  De tényleg…
      Pussz ;)

      Törlés
    6. Szia:)
      1. hát igen, végül sikerült rendezni a sorokat, mindent csekkolni és megjött a sok-sok Ö rész :) A behozás meg nem tudom hogy lesz, erről már beszéltünk FB-n. Majd meglátjuk, hogy miként alakul a hónap vége... Remélem minden rendben megy majd..
      2. Nem vagyok én hihetetlen, csak szeretem Destielt és ezt igyekszek átadni nektek az írásaimban:)
      Arra én is kivi lennék :) Bár és a 4.,5.6. részt kifejezetten utáltam. Főleg Hant.... Jaj...
      3. Na akkor ahogy mondtam, CTRL-C - CTRL-V :D
      Szóval: eltévedés volt :)
      BA - 9.03-ra épül, az első fejiben fél évet ugrik. De a sori eseményeit csak annyiban követi itt, hogy Gadreel megölte Kevint. A Metatron féle agytágítás a 9. évad legvégén történt (9.18). Cas pedig a BA-ban akkor látta utoljára őt, amikor elvette a kegyét és a Földre száműzte őt. Szóval érdekes volt az összeesküvés elméleted, csak perpill alapja sajnos nem volt. Ilyen "gonosznak" nézed szegény kis Cast? :o ejnye :D
      Valamennyi igen, az is drog. De könnyebb vele. Nincsenek olyan pokoli fizikai fájdalmak, mint a heroin esetében. Valamennyi van, de sokkal elviselhetőbb és ezért elviselhetőbb a vele való leszoktatás és a szervezettől való megvonása. Én legalábbis ezeket derítettem ki ezen szerek kapcsán. Amúgy a metadon eféle alkalmazása kapcsán sem egységesek az orvosi vélemények. Van aki támogatja, van aki nem... Hát, nekem valamilyen kiindulópont kellett, ezért ezen a vonalon mentem tovább.
      Minden szernek van mellékhatása, ami kicsit is függővé tesz. Ezért lesz valaki függő. Mert valahogy hat rá.
      3Már van :)

      Puszika :)

      Törlés
    7. "Amúgy a metadon eféle alkalmazása kapcsán sem egységesek az orvosi vélemények."

      Kis kiegészítés: Valóban nincs egységes álláspont, de Magyarországon a többség támogatja a Metadon használatát. Tényleg drog, és tény, hogy nem egészséges, de jelenleg még mindig a legjobb megoldásnak számít. A heroin ugyanis - ahogy Dean is utalt rá - az egyik leggonoszabb drogfajta, és a hirtelen leszokásba, a kísérőtünetekbe akár bele is halhat az ember. (Ennél már csak az új dizájner drogok rosszabbak, mert azoknál sokszor az összetevőket sem ismerik, így segíteni sem tudnak, ha baj van, de ez már egy másik történet...)

      Egyébként nagyon jól összefoglaltad a lényeget, tényleg alaposan utánanéztél a témának, szóval le a kalappal! :)

      ShapeShifter

      Törlés
    8. Köszönöm a kiegészítést. :) A gugli meg a szakkönyvek/cikkek a barátaink, de sajnos ennél pontosabb információkat nem találtam az mo.-i alkalmazás kapcsán, gondolom nem véletlenül. Köszönöm a megerősítést.:) A metadon valóban jobb és kevésbé fájdalmas leszokni róla, míg a heroin… Sokan a kínzó tünetek miatt képtelen leszokni, de ez csak az egyik réteg, ebbe most inkább nem megyek bele. A hirtelen leszoktatás, ahogy mondod, szintén nem lehetséges, vagyis túl veszélyes. A dizájner drogok meg… No comment, teljesen igazad van.

      Köszönöm az elismerést és a dicséretet. :) Igazán megnyugtató, hogy valaki, aki jobban ért a témához, meg tudja erősíteni az elhangzottakat.:) Kemény témát választottam, és a drogok nem a szakterületem, de ha már olyanról írok, amiről nem teljes a tudásom, tapasztalatom, akkor igyekszek minél jobban utánajárni, mert 1. nem akarok hülyeséget írni, 2. nem akarok hiteltelen lenni, 3. ha már ilyen témát választottam, senkiben sem akarom azt a tévképzetet kialakítani, hogy „nem is olyan vészes drogosnak lenni, könnyű leszokni” stb.

      Nienor

      Törlés
    9. Kemény téma, az már biztos, viszont érdekes és tanulságos is, ahogy leírod. Azt szokták mondani az orvosok, hogy leszokott drogos nincs, csak olyan, aki sokáig tiszta tud maradni. Szóval tényleg nem egyszerű a dolog, de hát, mint tudjuk, Cast kemény fából faragták, és ott van vele Dean is, ezért bízok benne, hogy együtt majd ezt is sikerül megoldaniuk :)

      Egyébként én sem vagyok szakember, viszont az egyik ismerősöm az, és neki köszönhetően viszonylag jól képben vagyok a témában.

      ShapeShifter

      Törlés
    10. Köszönöm, hogy ezt megemlítetted. :) Örülök, hogy átjött, hogy a tanulságra is igyekszek valahol mélyen, a háttérben rámenni. :)
      "leszokott drogos nincs, csak olyan, aki sokáig tiszta tud maradni" Ahogy mondod. De Casék esete más, jól mondtad :) És itt most jönne a válaszom kifejtése, de nem lehet, mert az spoiler lenne :D

      Nem baj, ha nem szakember az ember, a lényeg, hogy ha már nyilatkozik róla, vagy beszél róla, akkor tisztában legyed a dolgokkal és legyen hiteles. Én legalábbis így gondolom. :)

      Törlés
  6. Először is bocsánat amiért így eltűntem,de nem voltam itthon három naping.Aztán ugye itt vannak a születésnapom előkészületei is...Tegnap pedig olyan fáradt voltam hogy csak könyvekre és alvásra jutott időm.Remélem nem haragszol amiért így felszívódtam...
    A történet pedig csodálatos,ahogy mindig.Végre kicsit haladtak és remélik hogy van remény. (ez meg milyen mondat volt...?)Szóval,igen,igen,igen.Cas jobban van,Dean pedig nem adja fel!
    A Csillagok Háborúja ötlete nagyon megtetszett,annyira aranyos és klasszikus Deanes ötlet. Aztán ugye mivel minden jóban van valami rossz(vagy fordítva,de itt most ez a helyzet.Mindegy.)a csók után ott van az a tipikus 'nem tudom eldönteni mi legyen most' kérdés ami nagyon sok konfliktusnak az okozója lehet-Remélem nem így lesz,és Deannek sikerül ráébrednie arra,mit is akar valójában.
    Dean :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szióka! :)

      Semmi baj nincsen, én örülök, hogy jelentkeztél. Már kezdtem aggódni, hogy elhagytál, vagy valami gond van. De megkönnyebbültem, hogy minden oké veled. :)
      Igen, láttam, hogy mindjárt itt a szülinapod:) Ha esetleg pont nem tudnálak aznap felköszönteni, akkor fogadd most a jókívánságaimat.:)
      Wow, tetszett a Csillagok háborúja behozatala?:) Először nekem is, most meg már olyan sablonosnak gondolatam. De… De örülök, hogy nem így látod és tetszett a dolog:) Igen, olyan tipikusan Deanes megoldás volt ez, és hát kell Casnek egy kis oktatás, nemde?:D
      „a csók után ott van az a tipikus 'nem tudom eldönteni mi legyen most' kérdés ami nagyon sok konfliktusnak az okozója lehet” csendben hallgat és erre inkább most nem mond semmit, mert hát na, spoiler lenne a dologból:P Szóval… Nem, tényleg nem mondhatok semmit, mert minden spoiler lenne. Szóval majd holnap kiderül, hogy mi lesz ebből:)
      Örülök, hogy írtál és köszönöm.:) Megnyugodtam, hogy megvagy és minden oké veled:)
      Puszillak :)

      Törlés
  7. Hát megérkeztem, de erősen takarék üzemmódban.

    Nem hittem volna, hogy te komolyan a filmre gondoltál a címadáson kívül is... És nem hülyeség behozni Cas lemaradását.

    Uhh, az a kiborulás... :S :S Nagyon odavert, mikor elküldte Dean a pi.ba... :D XD *EZAZZZZ, MONDD MEG NEKI!!!*

    Aztán a csók után hogy "hátraugrott" Dean... Rendesen megijedt. Sőt, kétségbe esett, de nem minden visszalépés jó, főleg nem ilyen helyzetben.

    Vártam már nagyon, hogy mikor kerülnek közelebb egymáshoz végre... annyira jó volt az összebújás és meghitt, ahogy az ölében aludt és megfogták egymás kezét... Ahhhww! De az a csók... Felálltam és összeismertettem az első fallal a fejemet. Sokszor repetáztak. Deannek is ezt kellett volna tennie.

    - A barátnőmnek volt igaza. Egyszer megkérdeztem, hogy ha egy betegséget, legyen az bármi, gyógyíthatna, melyik lenne az?
    A válasza: "A hülyeség."
    Mire én: "De hiszen az nem is betegség... :O"
    Erre ő: "De károsabb a legtöbb kórságnál!"
    "Jogos, ott a pont!" XD XD -


    Igen, ha a hülyeség fájna, az idősebb Wc. általában üvöltene... XD Semmi baj, tudjuk, hogy a vágy szülte köd elvakít és a szerelem öl. De így legalább Cas is megajándékozhatta őt, ha másképp nem is, de bosszúból. 3:D (Ez de rossz, tudom...)


    Végülis ki ne szeretne kapni agybaj helyett vérbajt, vagy egy kis idegroham helyett köhögő-rohamot, esetleg egy extra cukiságot, amiről tényleg azt mondják, hogy egy nagyon szexuális kis baktérium. XD

    Ez már a rosszabbnál is rosszabb volt, tudom.... XD *De Dean... hogy élhetsz vissza ennyire bántóan azzal a jogoddal, hogy hülye légy?!?!?! XD XD*

    Nem tudok mit mondani... Próbáltam elviccelni, szőrös cukiságokkal megtűzdelni, de basszus. Oké, hogy a vágy heve elvakít és azok a bazikék szemek és Cas és... de basszus. Érted. Állati nagy ledöbbenés volt.

    Hát, reméljük valahogy feltámadnak -hűen a sorozathoz-, vagy megmenekülnek másképpen, mert én, ha egy ekkora egyetverő meggondolatlan hülyeségbe halnak bele, nem is tudom, h mit csinálok. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát itt is vagyok :P És amit mondtam neked chaten is, az az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most nekem rejtegeted ott a háttérben, titokban a vaslapátot, vagy Deannek, ill. azokat a „cuki” kis plüssfigurákat milyen indíttatásból, rejtett mondanivalóval linkelted nekem. Fáradt vagyok, és talán ezért nem értem és forog lassan a fogaskerék :S

      Na de vissza az elejére. Film: kell egy kis okítás és a SW adta magát, szóval I’m happy ’coz you loved it :D

      Háh, tetszett a vita? :D de jóóó, az volt a cél, kell egy kis izgi, meg úgy a feszkó is kell ide, és tök jó, hogy tetszett neked és egyetértettél vele:)

      Szegény buksid, ne bántsad, ez csak egy „ártatlan” csókocska volt, senkinek sem fájt. Elvileg:) Szóval maradjon csak ép az a szép buksid, oké? Nem ér annyit Dean és Cas :)

      A hülyeség kapcsán igaza volt a barátnődnek :D nagyon is :D csak kár, hogy tényleg nem lehet gyógyítani :S mert akkor a világ már rég tökéletes lenne, nem? :D És ha fájna a hülyeség, nos igen, Dean tényleg sokat üvöltene :D

      „de basszus. Érted. Állati nagy ledöbbenés volt.” oké, megvan. Na ezt nem értem. Mi az ami miatt így ledöbbentél? Valaminél elakadtam és nem értem. :(

      „ha egy ekkora egyetverő meggondolatlan hülyeségbe halnak bele, nem is tudom, h mit csinálok.” Öhm, jól értem, hogy te most valami betegséget sejtesz a háttérben és ezért vagy mérges Deanre, mármint hogy ezért hülye, hogy csókolóztak, vagy… Vagy tényleg nem értem :D áh, elgurult a gyógyszerem, bocsi.

      Summa summárum: nagyon várom a felhomályosító válaszod, mert rendesen el vagyok most veszve :)

      Törlés
  8. Nah akkor konkrétabban, mert tényleg késő volt, és én próbáltam elviccelni a dolgot meg lágyítani, de így meg nem ment át a mondanivalóm neked. XD

    Dean azt mondta, a csókkal nem kaphat el semmit Cas-től, de ez nem igaz. Erre írtam a vadásznak, hogy bántőan visszaél a hülyeségi jogaival. Semmi félsz nem volt benne ezzel kapcsolatban, még utána sem (annyira).

    Azok a cuki plüssök valójában egy-egy súlyos betegségnek a mikroszkopikus változatai; a vérbaj/szifilisz, a tbc és a klamidia csak három azokból a kórokból, amelyeket nyállal el lehet kapni, és bár ezek 98%-ig biztosan gyógyíthatóak, az, hogy Dean eleve ilyen óvatlan volt, óriási aggodalomra ad okot számomra.

    [ Próbáltam plüssökkel elviccelni, hogy legalább Cas "bosszúból" (ám nem szándékosan) megajándékozta Deant, de tudom, hogy ez szar poén volt, most sem tagadom. ]

    Ezen döbbentem le annyira, mert a beteg ember nem nagy segítség a másik betegnek.
    Mert igen, vártam és akartam azt, hogy megtörténjen az áttörés, az, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de ez a módja nagyon óvatlan lépésnek tűnt számomra.
    Akartam és kellett, élveztem, de nagyon veszélyes vizekre tévedtünk vele.

    Lehetnék optimista (most jön az a rész, amit egyébként soha nem szoktam, hogy belemegyek a elkövetkezendő lehetőségeibe), hogy Cas majd visszanyeri valahogy az erejét és akkor mindkettejüket rendbe hozza, de lehet, hogy tartod a sorit és szopóálarc lesz, mert valaki belepurcan valami betegségbe, vagy egyszerűen csodálatos módon nem lesz betegség. Bármelyik lehetőség fennállhat, erre nem kell válaszolnod. :P Tudod, no spoiler.


    Imádtam amúgy a fejezetet, és ettől izgalmas, mert mindig beledobsz valamit, amitől padlót fogok. Vagy egy olyan romantikus lavinát, hogy elolvadok, vagy egy lávasztikusan forró szeretkezést, amitől irány a fürdő, vagy egy olyan poént, hogy sírok a kacagástól, vagy pedig, mint most, egy ilyen várható/váratlan mozzanatot, amin (már nem először) verem a fejem a falba. :D

    És még volt valaki, aki mondta neked, hogy nem izgalmasak a sztorijaid? :D Hát, határozottan tévedett. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóóóóóóóóóóóóó..... *Na most őrjöngve elvonul a sarokba és ezúttal ő veri a fejét a falba és szitokáradatokkal szórja tele a szobát* Mert... Én ezekre a betegségekre nem gondoltam, magyarul nem néztem utána a nyállal terjedő kóroknak, ami azt is jelenti, hogy ilyen nincs a háttérben. Röviden: elb.sztam, te meg rávilágítottál arra, hogy mekkora hibát vétettem. De "szerencsére" a dolgot simán írhatjuk Dean hülyeségére. De a vége... Hiteltelen és hülye voltam és áááááááááááááá :( grrrrrrrr

      Ja igen. Na meg azért se gondoltam én arra, hogy Dean bármi miatt is féljen, mert azért voltak neki bőven kalandjai, bordélyban is, szóval ennyi erővel itt is tele lehetne a gatyája, hogy elkap valamit. Asszem ezért sem foglalkoztam a dolgok ezen aspektusával. Mindegy, nem mentegetem magam, mert ezen akkor is átsiklottam :S

      Na most egy darabig forrongani fogok magamban.... Másnak ez nem tűnt fel, vagy mindenki ilyen jóhiszeműnek tart, nem tudom. Nem, az eredményekről nem mondok semmit sem, ezt kérned sem kell :D

      Hát, minden esetre örülök, hogy nem négyeltél fel emiatt és végül elviselhető volt a rész és élvezni is tudtad és megvoltál vele, meg minden :) De ezen én még tuti, hogy forrongani fogok egy darabig :S Igyekszek túlleni rajta, ígérem :)

      Nem izgalmas részek? Hát, öhm, most megfogtál, mert ilyen kritikára nem nagyon emlékszek. :o vagy csak túl sok a jóóó, szerencsére :)

      Köszönöm, hogy felhomályosítottál erről a jóó nagy bakiról. Levontam a tanulságot: nem voltam elég alapos... De hogy a .....-ba nem figyeltem erre oda???? Nem értem... Pedig tudom, én is tudom, hogy így is van, ami terjedhet és... Na jó, nem nyüstöllek tovább a mérgemmel, megyek emésztem még egy darabig.

      Törlés
    2. Hát nézd, megesik az ilyen. Engem azonnal fejbe vert a dolog XD

      Viszont! Dean ugyan sok nőt megfektetett, de felelőtlen az sosem volt, legalábbis én kül. emberekkel való hosszas tárgyalások útján erre jutottam. Ebben a témában nem tartom őt ennyire felelőtlennek, de!
      Egyrészt, ráfoghatjuk (ooc kint van mindenhol), hogy ezúttal az volt, csak nekem hiányzott egy kicsit az a "verem a fejem a falba, hogy mekkora hülye vagyok, de nem érdekel, mert mégis akarom és ez megőrjít" dolog. Sebaj, helyette csináltam én, aztán meg te is XD XD

      És még a pikánsabb fertőzéseket fel se hoztam 3:) Az igazán kellemetleneket :D

      Csak nyugi, calm down, and call your angel boyfriend :)

      Törlés
    3. Meg lesz, ezek után tuti meglesz és hívni fogom.

      Igen, Dean sosem volt felelőtlen, de mint olvastad, itt minden ép ész elszállt és egyszer csak csókolóztak :) Nem azon akadt ki, hogy valamit elkaphat, hanem hogy csókolóztak. Oké, szegénynek lassú a felfogása, ez van :D (magyarul: elszúrtam na. És ez még mindig dühít.)

      Oké, igyekszek túljutni ezen hibámon, téged meg csendben arra kérlek, hogy ezúttal ne gondolja a legrosszabbra:P Valószínűleg Dean nem véletlenül nem aggódott ilyenek miatt. Nesze, most muszáj volt egy enyhe spoilert kapnod :D

      De mindenestre köszönöm, hogy szóltál ezért. Legközelebb körültekintőbb leszek.

      Törlés
  9. *szárnysuhogás*
    Ééés tényleg ide is ideértem :) És rájöttem, hogy már nagyon hiányzott a BA. És ezt most ne vedd szemrehányásnak vagy követelőzésnek vagy nem tudom :) Teljesen megértem, hogy ezt miért nehezebb megírni. De ezt lejjebb majd úgyis kifejtem :)

    röviden: Most "csak" kamionok voltak, viszont egy-kettő lekapcsolt fényszórókkal jött.

    kicsit részletesebben: Először is, hogy szerintem milyen tényezők nehezíthetik ennek a sztorinak az írását. Tényleg nagyon mély. A legegyszerűbb, ha az Ö.-höz hasonlítom. Itt Castiel nem összetört és meggyógyulnia kell, itt teljesen meg is változott. Mert persze, az Ö.-ben is változott, de ott inkább csak nyomot hagytak benne a dolgok. Mondhatni az a több száz év túl sok volt és túlságosan elnyomta ahhoz, hogy a gondolkodása is megváltozzon. Mert oké, megváltozott, de az csak egy beteg tévképzet volt. Azt hitte, hogy szolgálnia kellett. Mondhatni egy rémálom világban élt és üres lett. De itt tényleg maga a gondolkozása, a véleménye változott. Sok mindent tapasztalt, sok mindenben csalódott. A gondolkodása tiszta (fogjuk rá) és ő Castiel. Valamint a Deannel való kapcsolata is más. Az Ö.-ben már előtte is voltak együtt, tudták, hogy együtt akarnak lenni. Itt viszont még nincsenek túl rajta. Szóval Castiel szenvedése, Dean bűntudatos gyötrődése mellett oda kell még figyelned Dean "meleg krízisére" (nem hiszem, hogy magával a meleggel van a baja, egyszerűen csak összezavarják a dolgok és nem akarja bántani Cast. Őszintén, szerintem Dean -és most így egész sorozat szinten is értem- bi. Pl 1944-ben megbámulja egy pasi fenekét :D meg van még pár ilyen érdekes jelenet :D), a Sammel való konfliktusára és arra, hogy egyik rész se nyomja el a másikat, minden egyensúlyban és harmóniában, karakterhűségben jó legyen. És biztos kifelejtettem valamit. Na, de te mindezt megoldod. Olyan, mintha egyik kezeddel festenél, másikkal 4 labdával zsonglőrködnél, egykerekűznél, a fejeden könyveket egyensúlyoznál, miközben Shakespeart szavalnál latinul német akcentussal az orosz fordításból. Egy kérdés: Te egy istennő vagy? :D
    Na, de most alaposabban a történetről :) Teljesen együttérzek Deannel és én is a kamionra vártam. Ó, azok a rohadt eredmények :S az a francos labor :S megőrülök. Eredményeket akarok!!! ...oké, jó, lenyugodtam :D És jej, Cas-ék filmet néztek. De drágák :) csak aztán jött egy kamion. Pedig azt hittem, az már a fény az alagút végén. De nem... Dean ölében alvó Cas és az, hogy szokásosan egymás mellett aludtak el nagyon cuki volt :) Viszont a hangulatingadozás veszélye még érződik a légkörben. Meg lett a hatása, hogy az előbb két fejezet Ö.-t olvastam :D A csillagokra hirtelen azt hittem, hogy "váltás" :D Aztán gyorsan rájöttem magamtól, hogy nem, mert ez a BA :D Olyan rossz amikor veszekednek. És Deannek milyen rossz lehet :( amúgyis non-stop bűntudata van, erre még Cas is a fejéhez vág dolgokat. Dean kb felemészti magát belülről :( Cas nem eszik, továbbra is ellenséges :( A konyhai jelenet kicsit felvidított. Nem reményt adott, hanem egyszerűen csak már annyira hiányzik a SPN és ez a jelenet, ahogy Dean és Sam beszélgettek annyira visszahozta a sorozat hangulatát :) És aztán kiderült, hogy Cas mindkét tányér kaját megette és bocsánatot kért és tovább filmeztek :) :) igen, itt már határozottan boldog voltam :) aztán megfogták egymás kezét és jaaaaj, ezt is le kéne rajzolnom :D ahogy ülnek az ágyon, nézik a tv-t… túlságosan inspirálóak a sztorijaid :D A csókjuk, Dean zavarodottsága, hogy nem tudja mit tegyen, nem tudja mi lenne a helyes... felejtsd el a korábbi kérdésem. Már biztos vagyok benne, hogy egy istennő vagy :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éééés úgy tűnik, sikerült is túllépnem a karakterlimitet :D Pedig már csak egy kevés van hátra... Na, mind1, itt van, ami lemaradt :) :

      Szegények, olyan rossz. Castielnek nagyon fájhatott, hogy Dean úgy elmenekült és nem aludt vele :( A végén, amikor megláttam a "következő fejezet"-et felnyögtem, hogy "oh, ne már" de aztán beugrott, hogy már fent van a következő fejezet. :D :) Jó gyorsan hoztad a negyedik után az ötödiket :) Most már fáradt vagyok az elolvasásához, de talán majd holnap :) sőt, biztos, hogy holnap :) ááá, legszívesebben most rögtön elolvasnám, csak már ragad le a szemem, úgyhogy inkább megyek aludni.

      Puszi :)
      *szárnysuhogás*

      Törlés
    2. *szárnysuhogás" Én is megjöttem :)

      Igen, nem te vagy az első, aki megdorgál azért, mert mennyire hiányzott neki a BA. De hát addig is volt Ö, nem? :) Nyugodtan követelőzz csak, legalább én is jobban csipkedem majd magamat :) De azért örülök, hogy megérted, hogy miért haladok ezzel ilyen lassan.

      Fene a kamionok pofáját :D szólj rájuk, hogy kapcsolják fel a fényszórókat :D :D :D

      És most... Most jött az, amikor leesett az állam, és csak halkan nyüszögök, amiért ilyen gyönyörűen összefoglaltad azt az 1001 dolgot, ami nehezíti ennek a storynak az írását, a sok vonalat, amire figyelnem kell. Nem csak a drog, a leszoktatás, maga a személyiség megváltozása a "nehezítő" körülmény, hanem maga az is, hogy a drogfüggőség ezen még egy nagyot csavar és nehezít. Köszönöm... Egyszerűen csak köszönöm, hogy mindezt így össze tudtad foglalni. Én ezeket ilyen szinten sosem fogalmazom meg magamban. Csak csinálom, írom, viszem és tudat alatt figyelek ezekre a dolgokra. Te meg megfogalmazttad, hogy mire figyelek. Meg azt is, hogy megírás terén miért nehezebb ez, mint az Ö. "Olyan, mintha egyik kezeddel festenél, másikkal 4 labdával zsonglőrködnél, egykerekűznél, a fejeden könyveket egyensúlyoznál, miközben Shakespeart szavalnál latinul német akcentussal az orosz fordításból. " Igen, néha tényleg így érzem magam a BA-ban. Egészen idáig, míg ezt össze nem foglaltad nekem, nem értettem, hogy miért érzem sokkkkal nehezebbnek ezt a storyt. Mármint írni. Nem, nem érzem magam istennőnek, csak egy írónak, akinek alaposan meg tud gyűlni a baja ezzel a kemény történettel. :)

      És a feji :) Jaj, még mindig imádom, amikor leírod részletesen, hogy melyik jelenet kapcsán mit éreztél és miért. Na meg hogy miért tetszett, meg hogy mennyire együtt érzel Deannel :) Aww, annyira jó, hogy sikerült úgy írnom ezt, hogy tényleg sajnáld őt is :) :) Feladat teljesítve :)

      A jó kis Sam-Dean beszélgetések nekem is hiányoznak. Nagyon. Alig várom már a 10. évadot, pláne hogy ma végre Misha postolt a forgatásról :D Tök jóóó, annyira ütős és depis évad lesz. Awww, nagyon nagyon várom :)

      Ó igen, még egy rajz? :) Háhá, de jóóó :) Borzasztóan örülök, hogy a storyk ennyire be tudják indítani a fantáziádat :) Annyira jóóó és nagyon várom, hogy lesz-e ebből is valami :P Lassan már listát fogok írni, hogy hol említettél nekem lehetséges rajzokat :P

      A karakterlimitért pedig ne aggódj, én örülök, hogy ez lett, mert még most is mosolyogok, miközben írok neked, szóval ne hagyd el eme jó szokásod, írj csak nyugodtan, hosszan, akárhogyan :)

      És igen, a kövi feji már vár rád:)

      Puszillak

      Törlés