2016. április 21., csütörtök

20. kör: Floating On Cloud Nine


Sziasztok!

Szóval, először is kezdem ott, hogy még mindig pocsékul vagyok, nem sokat változott a helyzet az előző bejelentkezésem óta. Csak fekszek betegen, örülök, ha levegőt kapok, nem fulladok meg a sok köhögéstől, és ha kicsit csökken a füleim sípolása (ami valójában nem történik meg, de mindegy is, majdcsak jobb lesz). Szóval fiam már megy kifelé belőle, én még nem, csak szó szerint hadirokkantként leledzek itthon, gyógyszereken és Cataflamon élek, alvás alig megy és hát… Gondoltam, hogy próbálkozzunk valamivel, másra úgyse vagyok képes, és hát előszedem ezt a réges-régen megírt rövidke szösszenetet, amit anno annyira nyálasnak és OOC-nek tartottam, hogy halálra ítéltem, és azt mondtam, hogy ez bizony sose fog ide felkerülni. Nos, betegen és kissé még kukán ugyan, most mégis elővettem és nekiestem. Nem vagyok toppon, szóval a végeredmény… Nem tudom… De jól esett végre egy kicsit szöszölni a két kis dinkáinkkal, és mivel hosszabb és „komolyabb” hangvételű ficekkel most fizikailag és mentálisan is képtelen lennék foglalkozni, maradtam a rövidke szösszeneteknél. Most ezt még TALÁN át tudom látni. Egy hosszabb, komplexebb fic-kel ez most nem menne… Ezt sem akartam túlbonyolítani, nem másztam bele olyan szintű mélységekbe, mint amit talán megszoktatok tőlem (nem is biztos, hogy perpillanat ez megfelelően sikerülne.) Egyszerűen csak volt egy érzés, amikor anno megírtam a ficet, amit meg akartam ragadni, aköré építeni a ficet és átadni azt, amennyire csak lehet. Talán sikerült, talán nem, (ítélőképességem betegen a pocsékabbnál is még pocsékabb). Az „érzés” volt akkor „bennem” a központ, azt szerettem volna a történetbe transzportálni és… Mondom, először tiltót adtam a körnek, de most… Talán megérdemel egy esélyt, ezt majd végül ti eldöntitek. :) (Megj.: mivel alapból a „soha nem fogom ezt publikálni” kategóriába soroltam a ficet, de mégse akartam, hogy az egész kárba vesszen, végül volt pár gondolatfoszlány, kósza mondat, amit átemeltem az ATGB-be. Rövid, nem túl sok, talán fel se tűnik nektek, ha pedig mégis, remélem, hogy nem lesz zavaró.)

Azt szerettem volna még mondani nektek, jobban mondva arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha olvassátok ezt, és úgy érzitek, hogy nagyon gáz vagy problémás lett (szóismétléseket is próbáltam szűrni, remélem, hogy nem buktam túlzón bele, de az ezredik újraolvasás is rácáfolt erre…), akkor azt kérlek, osszátok meg velem, hogy majd ha jobban leszek, tudjam, hogy később vissza kell térnem ide és javítani a bajokat. Ha képes leszek rá. :) Tényleg „csak” egy kis tüsszenetnyi kör (épp csak egy picivel hosszabb a TBH1-nél), de jelen állapotomban, hát ez is megizzasztott, és tudom/érzem, hogy bőven hagytam benne hibákat…) Szóval lehetséges, hogy rászorul majd még egy kis pofozásra. :)

Na de nem akarlak ismét untatni titeket, inkább jöjjenek a körök előtti kötelező körök a körről. :D
 
Amit tudni kell a koktélról:

A fogyasztásra kínált ital alkoholtartalma elenyésző. A „veszélyt” nem az alkoholtartalom, inkább a bele csempészett cukor mennyisége okozhatja. De ha százalékot kértek: kb. 8 %.

Az íze: édes. Vigyázz, mert tényleg édes, talán túlzóan is. De… De lehetséges, hogy ennek ellenére is magával ragad, a szívedbe ágyazza magát, és az elfogyasztása után elégedetten dőlsz majd hátra, és azt mormogod magad elé: „végre! Teljesen ki voltam száradva!” (Sorry, ezt nem hagyhattam ki :D ) Hogy mi lesz a végeredmény és milyen utóízt hagy majd a szádban? Nos, majd kiderül. :)

Összetevők: Dean és Castiel

Az ital felszolgálásának időpontja: tulajdonképpen nincs jelentősége. DE! Azért szoktam időben nagyjából elhelyezni a karaktereket, hogy be tudjátok lőni, hogy melyik szereplő hol tart. (Pl S05!Dean nem feltétlen tenne/mondana olyat, amit S11!Dean már megtenne.). Szóval ha kell, a kört, jobban mondva a karaktereket valahol a 9.-10. évadban helyezném el. Alternatív 9.-10. évadban, pecsét, és lopott keggyel élő Cas nélkül. De mint mondtam, a sori ezen eseményeinek semmi befolyása a kör „történetére”.

Jellemzői: ember!Dean, angyal!Castiel, fluff, E/3 Cas POV, slash.

A névről: a koktél maga létezik, és pl. a „He’s floating on cloud nine” azt jelenti, hogy az illető nagyon-nagyon boldog, elégedett, tökéletesen érzi magát, erős és pozitív érzelmek élnek benne. Tehát maga a kifejezés sokkal árnyaltabban és pontosabban fejezi ki azt, hogy valaki boldog, sőt, annál egy sokkal erősebb jelentést takar.

Jó olvasást és puszi mindannyiótoknak! :)

Nienor

Ui: és még zárásként itt szeretném mindenkinek megköszönni, aki írt nekem az előző bejegyzésemre. Sok erőt és hitet (és megérdemelt fejmosást :D ) adtatok nekem, és el se tudom mondani, hogy mennyire szükségem volt most rájuk, RÁTOK! :) Szóval köszönöm, és fogadjátok most tőlem ajándékba az újabb kis utazást Destiel csodálatos, szerelmetes világába! :)

Ui2: amúgy úgy tűnik, hogy Murphy megint kegyes volt, és ezúttal, ahogy az előző bejegyzésemben írtam, végül a "életjel után nem sokkal jön a friss" elv győzött. :)

***

Szerelem. Magasztos, ám bölcsek és a köznép emberei által nem egy esetben lebecsült érzelem. Másoknak mindez sokkal többet jelent. A világegyetem középpontja, az élet forrása, mindennek a bölcsője és a mozgatórugója. Castiel sosem értette az elfogult, negatív véleményeket. Szeretni képtelen, vagy túl sokszor csalódott halandók vallották, hogy a szerelem ostobáknak való. De, aki az érzelem foglya volt… „Nem önmaga”, „elvakítja a szerelem”, „elfogulttá teszi a szerelem”, „rózsaszín felhőkön lebeg”… Ilyen és ehhez hasonló fennkölt hasonlatokkal és metaforákkal illették az elveszett áldozatokat. A szerelem áldozatait.

Ő nem érezte annak magát. Nem értette, hogy az Atyja által, az emberiségnek ajándékozott, birodalmakat építő és dicsőségbe borító érzelem miként lehet rossz. Ismerte a gonoszt, megtanulta, hogy mi a jó és mi a rossz. Számtalan csatát vívott parancsra, megannyi küzdelmet vitt végig démonokkal és szörnyekkel és ismerte a pokol arcát. Tudta, hogy milyen a tüzes, sikolyokkal teli vermek és cellák közt sétálni. Tudta, hogy milyen érzés a kínoktól harsogó csarnokba betörni, kardot rántani és megérinteni a tiszta és jó lelket. A fájdalomtól szenvedő, Dean Winchester lelkét. A halandóét, aki azóta a bajtársa és segítője lett, kölcsönös, erős, korábban sosem tapasztalt családi kötelék kötötte össze őt a férfival és annak öccsével. Sam és Dean Winchester. A két híres-hírhedt harcos, vadász, a Titkok Őrzőinek örökösei, akiknek a nevét mennyen és Földön, pokolban és purgatóriumban ismerték, és a bölcsek félték is. A kevés bölcsességgel megáldottak viszont minduntalan a fegyvereik áldozatai lettek. Ők voltak az áldozatok, nem Castiel…

Együtt vadásztak, együtt rótták az utakat, és ő egy lett közülük, hosszú és sanyarú évek után ma már egy volt közülük. A Szabad Akarat, Dean által hirdetett zászlója alatt keltek fel a rossz ellen, és ő büszke volt, hogy segítheti őket, hasznos társuk lehet eme nemes feladatuk, az örökségük beteljesítésében. Pontosan úgy, ahogy azt John Winchester a fiaira hagyta. Rájuk. Ma már ez a hármuk hagyatéka volt. Az övé és a két barátjáé. Barátok, igen ők azok voltak, szoros, mára már megbecsült, közeli barátok. Egy család. Család, ami a nem a vérrel kezdődik és nem is ott ér véget. Úgy, ahogy Bobby ezt megtanította nekik. Mindüknek.

Most is, ismét egy, a testvérek által kellemetlennek ítélt motelban voltak. Vadászat. A feladatuk, ez volt a feladatuk, és ő, mint az elmúlt egy évben mindig, csatlakozott hozzájuk. A csendbe borult helyiség falai közt elnehezült körülöttük a levegő. A tekintete régóta az asztalnál ülő vadászon pihent, nem a megoldásra váró esetükön merengett, mint ahogy azt a többiek tették. A gondolatai lesiklottak az elvárt ösvényről és egy sokkal fontosabb, számára fontosabb tényen, kérdésen, érzésen időztek. Rajta…

Őt nézte, őt figyelte, őt kellett figyelnie. Nem volt képes elfordulni tőle, most nem. A pillantása végigkövette az orron és az arcon levő szeplőket. Deannek fogalma se volt arról, hogy az apró pöttyök egy egész univerzumot tárnak elé. Kilenc az orrcsúcson, öt a jobb oldalon, tizenhárom az állon, huszonhat a bal orcán… Hosszú évekkel korábban éjszakákat töltött azzal, hogy minden egyes darabnak megadta azt a különleges figyelmet, amit érdemelt, újra és újra megszámolta őket az alvó férfin. Mindegyiknek története volt, mindegyik mást mesélt neki. Emlékek a gyerekkorról, Maryről, a kisded Samről, az első vadászatokról, az első találkozásukról… Az első ölelésről… Az első vad, adrenalinnal és félelemmel túlfűtött csókról.

– Cas? Minden oké, haver?
A másik szólítása ébresztette fel a gondolataiból és az idősebb testvér szemébe nézett.
– Cas?
Újra a nevét hallotta és nem értette, hogy miért. A figyelmét neki szentelte, nem volt szükséges az ismételt megszólítás.
Telt az idő. Végre érzékelte, hogy telik az idő, ő nem felelt és Dean aggódik. Aggódik, hogy baj történt, probléma adódott, amit ő nem lesz képes megoldani.
Nem, nincs probléma. Amit érzett, az nem „rossz”, az nem „baj”. Jó. Minden másodperce jó. És tiszta.

Nem vette észre, nem tudatosult benne, hogy Dean mikor állt fel a székéről és ült mellé az ágyra.

A levegő még nehezebb lett. Oxigén próbált az emberi tüdejébe férkőzni és nehezen talált magának utat. A hőmérséklet nőtt és a ruhái alatt apró izzadságcseppek tarkították a testét. Angyal, halandó reakciókkal…
– Cas?
A neve a másik ajkairól továbbra is aggódással vegyült kérdés volt.
Egy kéz került a térdére. A tekintetével követte az útját, az ujjak mozdulatait, érezte a húsába vájni őket, megremegve, erősen-gyengén. Követte, figyelte őket, és végül a pillantása visszatért a kedves arcra.

A saját keze az akarata ellenére cselekedett. Ösztön. Ösztönös mozdulat, hogy az ujjai alatt érezze a szeretett halandó bőrét. A hüvelykujja végigsimított az ismert szeplőkön. „Mary csókot lehel a homlokára,”, „séta a közeli parkban, lábujjhelyen állt és végre tolhatta a kis Sammy babakocsiját”, „játék a barátokkal”, „az első csók Robinnal”, „az egyik legszebb éjszakája vele”…

Mosoly. Mióta a benne életre kelt érzések szabadon a hatalmába keríthették őt, egyre több alkalommal ült mosoly az ő arcára is. Az emlékek, Dean emlékei, a szeplőibe írt emlékek, az a csodálatos Univerzum mesélt, örömöt, boldogságot, jót hozott. A jót, amit a férfi ritkán volt képes látni, és neki feladata volt, neki volt a feladata újra és újra emlékeztetni őt, megmutatni, átadni, éreztetni őket. Mindent, mindent, ami benne élt, amit tőle kapott, ami életre, szeretetre, jóra, hitre és szabadságra tanította őt.

A forróság tovább nőt. Feszítette a mellkasát, a szívét, a kegyét, mindenhol ott volt. Ő volt a középpont, de mégsem… Benne élt, ám nem volt rá befolyása, nem ő okozta.

Dean.

Minden Dean miatt volt.

A pokolban látott tüzek eltörpültek az mellett, amit önmagában érzékelt.

Tiszta és jó.

Magasztos.

Fenséges…

A másikhoz hajolt, és a tőle tanult mozdulatra se volt befolyása. A hüvelykujja az ajkakon simított végig, a szemeivel követte az ujja útvonalát, aztán ismét a smaragdnál is gyönyörűbb szemekbe nézett.
– Szeretlek, Dean Winchester – mondta halkan és őszintén a férfinak.
A vallomása mosolyt hozott a társa arcára is. A smaragd tovább ragyogott, új ráncok jelentek meg a szemek és a száj sarkában. A távolság csekély volt. Csökkent. Az orra az övéhez ért és egy halk sóhaj, egy „én is szeretlek, Cas” volt a válasz. Egy szavakkal is viszonzott vallomás és egy lassú csók. A nyelveik találkozása pecsételte meg a szavakat és engedte szabadjára a porhüvelyében égő tüzet.

Léptek és egy ajtó nyitódása és csukódása tudatta vele, hogy a fiatalabb vadász elhagyta a helyiséget, megjegyzés nélkül adott nekik lehetőséget arra, hogy a csókba merüljenek. Hálás volt Sam Winchester kedvességéért és megértéséért. Hálás volt a támogatásért, a biztató mosolyokért, és a kimondatlan „köszönöm”-ökért, amiket egy pillantásával üzent neki. Köszönet, mert az Igaz Ember végre boldog volt, mosolyok tarkították az arcát, és a legnehezebb feladatai közben is élt benne a remény, az, amit régen a pokol kiölt belőle. Ma ismét az volt, akinek lennie kellett volna. Aki lett volna, ha Mary Winchesternek van esélye felnevelni a fiait, szeretetet és szülői törődést adva a két harcosnak.

Emlékezett az első látogatására nála a mennyben… És a másodikra, a harmadikra, valamint a kilencvenötödikre is. Nem felejtette el, hogy milyen érzés volt először maga körül érezni a nő karjait… Nem felejtette el az akkor, önmagának tett fogadalmat. Azt, amit korábban sosem tett. Nem volt rá szüksége… Azok a percek ráébresztették, hogy mennyi mindent adhatott volna Mary a fiainak, ha nem ragadja el őt a korai halál. A szeretet és a védelem… A szeretet, amit most ő adott meg nekik, legfőképpen Deannek, és a védelmezés, amit csak egy anya adhat a gyermekének. Mary látta, hogy mit hozott és adott az életükbe. Látta a változást… Látta a reményt, ami áthatotta őket. Az ezért cserébe kapott hála, a belőle áradó megbecsülés és szeretet elsöprő volt. Még számára is.

Az évek elteltével megértette, hogy miért tette tönkre a családot Mary halála. Hogy mit veszített John, Dean és Sam. Hogy miért volt ajándék, ha boldogság tükröződött a két testvér tekintetében. Hogy miért becsülte meg minden alkalommal Dean vallomását… Hogy mit jelentett, hogy az érzelmes pillanatokat elutasító, ám értük annál inkább epekedő férfi, a szemébe nézett és megosztotta vele azt, amit iránta érzett. Hogy az ölelések és a csókok meghittséget és szenvedélyt rejtették. Hogy a mélyben egy olyan érzelem munkált mindkettejükben, amit a tudatlanok megvetettek és lebecsültek.

Pedig Castiel már tudta, hogy az csodákra képes. A szerelem csodákra képes. Sebeket gyógyít, reményt ad, boldogságot hoz… És a legfontosabb, amit Dean karjaiban megtanult: bármilyen áldozatot is követel, megéri kifizetni az árat, mert a cserébe kapott eufórikus érzelmeket nincs halandó, angyal vagy bármely más lény, aki képes lenne valósan és minden részletet tökéletes pontossággal leírni és megénekelni.

Megfoghatatlan.

Magasztos.

Fenséges…

Fenséges és gyönyörű.

Pontosan az, amit ő is érzett. Amit számára Dean jelentett: a lét értelmét.


***

– A cukormérgezésben szenvedők panasszal a lenti űrlap kitöltésével élhetnek. :D (Uh, lehet, hogy nekem is élnek kellene ezzel a lehetőséggel, vagy számomra volt túl édes? Már-már OOC-san édes? :D)

– Az elégedett fogyasztók szintén ugyanezen a helyen jelezhetik megelégedettségüket.

– A kritikával, hasznos tanácsokkal megihletődöttek ugyanitt jelezhetik észrevételeiket.

Nienor (voltam, aki bizony még mindig alaposan agymosott a gyógyszerektől, szóval sorry for not sorry? :D De ha kicsit is sikerült bármivel is mosolyt csalnom ma az arcotokra, már megérte a kör felszolgálása mellé a „bohóckodás” :D)

14 megjegyzés:

  1. Szia!
    Facebookon már láttad milyen gyorsan rárepültem (mit repültem, teleportáltam:D) És azt kell mondjam, hogy bár kicsit túúl sok a cukor(hehe van ilyen?), én nem érzetme azt hogy nagyon OOC lett volna, sőt nagyon is el tudom ezt képzelni Cassről:) Amúgy meg én inkább abba a tipikus awww meg szívet melengető típusba sorolnám:) Nagyon jó kis kör lett.
    küldöm a körért járó ölelést, meg gyógyulj meg hamar, nincs is rosszabb ilyen remek időben betegnek lenni... És igazán örülök, hogy bejött az életjel után a friss:)
    Puszillak: Regi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Regi! :)

      Igen, igen, láttam, hogy hogy rárepültél :) Én csak most értem ide, sajnos, még mindig pocsékul vagyok, de most ez lényegtelen :)

      Igen, hát cukor az bőven volt :D de örülök, hogy nem találtad OOC-nek. Amikor kész volt a nyers változat... Nos, azt eléggé annak éreztem, azért is kapott tiltót a kör. De most végül talán sikerült tovább csiszolni, ezért is mertem végül feltenni :)

      Az awwww és a szívet melengető típus tetszik :) ha túlélhető volt, akkor jó :)

      Igen, bejött az életjel utáni friss, még ha rövidke is, de hát perpill ez is óriási erőfeszítést kívánt tőlem, szóval nagyon örülök, hogy sikerült a helyére tenni a kört :) és jár a viszontölelés, mert az úgy jó :)

      Puszillak :)

      Nienor

      Törlés
  2. Ahhh *-* Nagyon örültem, mikor láttam, hogy új kör érkezett! Azonnal nekikezdtem olvasni és a madártej után ez már tényle cukormérgezés volt XD De nem bánom :D inkább halok meg így, mint máshogy. Sam nagyon cuki, ahogy otthagyta őket és a szeplőkkel való mesélést imádtam :O Ha nosztalgiával keert búskomor vidámságot akartál átadni, akkor nálam sikerült :) Mikor Mary-ről volt szó, akkor bekönnyeztem egy kicsit, hiszen csak az anyai szeretetről szól az élete és halála is. :') Na abba is hagyom, mert hosszú lesz a koment. Csak annyi, hogy imádtam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szóltam, hogy cukormérgezés veszélye áll fenn, szóval mosom kezeimet :D az írások 99%-a így is angst, ez talán elfér itt :D (közben meg: madárteeeeej :p :D de ááá, nem, étvágyam a nulla alatt van most, szal majd máskor kunyizok tőled :D bár nemrég én is csináltam és hmmm :p)

      Jaj, a szeplők, de jó, örülök, hogy tetszett :) Imádtam a szeplőkkel játszani, még ha fluffmérgezést is okozott :D És Mary... :) igen :) és hát jól összefoglaltad, valami ilyesmi volt a cél :) Örülök, hogy tetszett és bejött neked :) És köszönöm, hogy írtál :) <3

      Törlés
  3. Szia ! Nagyon jó lett annyira örültem amikor megláttam a frisset el sem tudod képzelni (amilyen fanatikus rajongójuk vagyok) 😄 Már nagyon hiányom volt 😢😢 Nagyon jól siķeült szerintem csak túl rövid 😭 Remélem hamar túl lesztek ezen a nem túl fényes időszakon.Csak így tovább! Én meg várom a további cukiságaidat 😆

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaaa :)

      Jaj, nagyon szépen köszönöm, a jókívánságaidat is és a kedves szavaidat :) És úgy örülök, hogy tetszett :) Igen, hát rövid lett, de perpill nem lettem volna képes hosszabb hangvételű fickel előállni... Szóval majd legközelebb :) De ha jól látom, előfordulhat, hogy ki kell még heverni ezt a fluffmérgezést :)

      Köszönöm, hogy vársz türelemmel és köszönöm, hogy írtál nekem :)

      Puszillak

      Nienor

      Törlés
  4. Rossz kedvemben gondoltam felnézek kedvenc blogomra és örömmel vettem észre, hogy egy új kör van. Először is jobbulást neked:)
    Másodszor pedig bár nem vagyok az ilyen aranyos és cukormázás dolgok híve de ez a kis fic most megmelengette a szívemet��
    Ötletes, hogy a szeplőkkel meséli el Cas, Dean életének boldog kis momentumait.
    Összeségében, alig várom a következőt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szilvi! :)

      Ó, zavarba hozol, de köszönöm, és örülök, hogy megmelengette a fic a szívedet :) És a szeplők :) Örülök, hogy az is tetszett :)

      Igyekszem gyógyulni, és remélem, hogy a gyógyulás végül hosszabb frisseket is hoz majd :)

      Köszönöm, hogy írtál :)

      Puszillak :)

      Nienor

      Törlés
  5. ZSENIÁLIS,MINT MINDIG!!!!!
    SZUPER A SZEPLŐ TÉRKÉP!!!!
    A DEANMON/LUSTIEL VIDEO IS ☆☆☆☆☆!!!!!
    AZONNALI GYÓGYULÁST KÍVÁNOK !!!!!BETTI
    ♡♡♡♡♡♡♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) óóó, nagyon szépen köszönöm és nagyon örülök, hogy tetszett a kör és a videó is :)
      Igyekszem gyógyulni, köszönöm. Egyelőre még nem igazán haladok, de remélem, hogy lassan végre vége lesz. :)

      Törlés
  6. Szia!❤
    Nemrég kezdtem el olvasni a blogod,de már az összes ficedet elolvastam vagy ezerszer��❤ Nagyon jól írsz,élmény olvasni a blogod!Remélem még sok új bejegyzést olvashatok tőled mihamarabb!Úgyhogy csak Ennyit: Gratulálok az élvezhető irományaidhoz!�� ❤
    Puszi: Anett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Anett!

      Óóó, Isten hozott nálam és nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat :) Remélem, hogy sokat találkozunk még itt, és én pedig igyekszem mielőbb frisst hozni majd nektek. :)

      Puszillak és még egyszer köszönöm. :)

      Nienor

      Törlés
  7. Szia, kedves Nienor!
    Először is el kell mondanom, hogy könnyeket csaltál a szemembe és bugyuta, de annál boldogabb mosolyt az arcomra. Más szóval nem is tudnám kifejezni, hogy milyen hatással volt rám ez a néhány sor, mint, hogy köszönöm! Köszönöm, hogy olvashattam, és köszönöm, hogy megint sikerült egy kicsit megmelengetned az én kis sötét lelkem.
    Örök csodálód Ria!
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ria :)

      Awww, könnyeket? :o hát... Hát szóhoz sem jutok. :) Tényleg egy kis pici szösszenet volt, ráadásul betegen és... Jaj, most még jobban örülök, hogy ennek ellenére is meg tudott érinteni. :) És köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. :) Én örülök, hogy olvastad és végül még írtál is nekem. :)

      Puszillak :)

      Nienor

      Törlés