2016. december 31., szombat

BÚÉK :)



Sziasztok!

Ezer éve nem adtam direktbe életjelet magamról, legalábbis nem itt, és úgy gondoltam, hogy nem zárhatom így az évet. Amilyen pocsék volt számomra… Tisztességes búcsúzást igényel. :) Nem kell félni, nem a blog, csak maga ez a horror év. :)

Ezzel egyidőben őszintének kell lennem veletek. A rengeteg írói válság, szenvedés, és az egyszerűen „nem megy, nem megy, még mindig NEM MEGY” mellett ez néha megfordult a fejemben. Hogy ha ennyire nem megy, és ennyi ideje… Hol van számomra és számotokra a tűréshatár? Mikor kell kimondanom azt, hogy „vége”, hogy azzal a lehető legkevesebb csalódást és fájdalmat okozzam Nektek is? Az elmúlt gyászos hónapokban többször végigzongoráztam a fejemben a kérdést, és a válasz mindig ugyanaz volt: hiába nem megy az írás, érzem, hogy ennek itt még nincs vége. Nehéz elmagyarázni, hogy mi is ez az érzés, és hogyan működik. De attól függetlenül, hogy nem tudok tisztességgel összerakni és feltölteni egy-egy fejezetet, történetet, a szerelem még ott van. A történetek még ott vannak, a fejemben kattognak, és ha néha-néha csak pár oldalacskát is tudok velük foglalkozni… Az is valami. Próbálok kitartani, és bízok benne, hogy a következő év jobb lesz. 2016. nem csak a rengeteg fantasztikus embert vette el tőlünk, szerte a világban, hanem tényleg, nekem személy szerint is katasztrófa volt. Próbáltam talpon maradni, meglenni, de őszinte leszek: nem egyszer éreztem, hogy nem vagyok képes többé a víz felszíne felette tartani a fejemet. És amikor minden, egyszerűen minden katasztrófa körülöttem és bennem is… Akkor írni nem tudok. Mondják, hogy az írás gyógyír. Számomra az is. De van az a pont, aminél nálam nem tud működni. Amikor egy olyan szinten kell az érzéseket belevinnem egy storyba… Ha nálam vihar tombol… Abból nem tudok jót alkotni. Sokszor rosszat se, semmit se. Furán működünk, írás és ihlet terén mind másképp működünk. Nem kérhetem, hogy értsetek meg, csupán próbálom megmagyarázni azt, hogy miért nem tudom és akarom még feladni. Bízok benne, nagyon nagyon bízok benne, hogy 2017. jobb lesz, minden téren jobb lesz az életemben, és segít majd, hogy tisztességgel foglalkozhassak a regényekkel is.

Ha a frissek számát nézzük, nem volt termékeny ez az év. De megpróbálom a jó oldalát nézni, és azokra tekinteni, amiket mégiscsak sikerült elérnem. ATGB-vel nagyon sokat haladtam, egy lépésre állok a befejezéstől (hiába ez még 30-40 oldal, de akkor is… :D). 190 oldalas regénynél ez nagy szó szerintem, mármint, hogy már „csak” kb. ennyi van hátra. Szóval fantasztikus érzés volt, amikor végre eljutottam „oda” a történet írásában, ami az elejétől fogva izgatottsággal töltött el és annyira, de annyira vártam. :) (Igen, ez az „oda” tulajdonképpen a naaagy válasz a regény (és Cas) „miértjére”.) Most pedig nagyon-nagyon várom, hogy azt a fejit is befejezzem, és a kövi kettőt is elétek tárjam, és ti is lássátok azt, amiért eddig boldogan küzdöttem. :)

BA friss is végre lett, körök is akadtak, és ami belül, személy szerint nagy örömmel tölt el, hogy idén megírtam az első A/B/O ficem is. :) Alig várom, hogy arra a szintre is eljussak vele, hogy rendezzem benne a soraimat és Nektek is megmutathassam. Nagy pillanat volt ez számomra, és bízok benne, hogy általa nektek is tetszeni fog ez a különleges világ. :) Rögtön az elején egy 30 oldalas storyval kezdünk, szóval… Hupsz, és ez még csak a nyers változat. :) Szóval remélem, hogy jövőre ezt is szépen a helyére tudom majd tenni és megmutatni Nektek. :)

Akadtak videók is persze, amit nem csak szeretek készíteni, de egyfajta kárpótló gyógyír is azokra az időszakokra, amikor nem tudok írni.

Ó, és feltétlen meg kell említenem az Abszintot is. Első körsorozatom volt, nagy mumusom és nagyon boldog voltam, hogy végre kitörtem a megakadásból és tovább tudtam haladni vele. Néha egyszerűen nem tudjuk, hogy miért nem megy egy bizonyos történettel a haladás. Aztán eltelik egy kis idő, hol kevesebb, hol több, és egyszer csak jön a megvilágosodás és bumm, kint van az ember a sűrűjéből. Itt is hasonló történt velem, és remélem, hogy a körsorozat befejező része már kevésbé fog megkínozni. :)

Persze, ha végignézem a 2016-os frissítéseimet… Gyatra, én is látom… Tényleg remélem, hogy most, hogy legalább a munka rendeződni látszik nálam a háttérben, talán a többi dolog is velük együtt „gyógyulni fog”. Szeretnék most, így az év végén minden rosszat elengedni, ha lehet, még pozitívabban hozzáállni a jövőhöz és minden máshoz is.

Kívánom Nektek, hogy akármilyen évetek is volt, 2017. Nektek is még jobb, szebb, csodálatosabb, termékeny és boldog legyen.

És legyünk pozitívak. Jövőre is találkozunk, ITT, új történetekkel, és régiekkel, frissekkel és minden mással, ami Destiel (és Cockles <3).

Szóval…

Ha nem is frissel, de mégis, teljes szívemből Kívánok Nektek Boldog Új Évet!

És köszönöm. :) Ezúttal is hálával tartozom Nektek a kitartásotokért, a rengeteg szeretetért és támogatásért, amit Tőletek kapok. :)

#AlwaysKeepFighting mert #YouAreNotAlone. :)

#SPNFamily

Ölellek Titeket

Nienor

Gif: link