2014. október 22., szerda

Ismét itt - FRISSÍTVE: 2014. 11. 14.


Sziasztok!

Hát most sem jó hírrel jelentkezek… Hétfőn mégse vették ki a varratomat, azt majd holnap kell nekünk megtenni, itthon. Erre viszont ma mosogatás közben elpattant egy pohár a kezemben. Voltunk a balesetin, elláttak, összeragasztották a sebet és holnap megyünk vissza kötözésre. Egyáltalán nem tudom használni a jobb kezemet, ezt is mire megírtam Nektek ballal... Legalább 10 nap, amíg helyrejön a kezem, azelőtt biztos nem tudok frisselni nektek. Ezzel a vágással nehezebben boldogulok, mint a varrattal… Még annyira se megy, mint korábban. Az írás pedig… Szerintem mondanom sem kell, hogy nem megy. :( Elnézve a naptárat, ez azt jelenti, hogy októberben már nem lesz új fejezet. :( A műtét utáni gyógyulás, és a fiam távolléte miatt nem tudtam az írásra hangolódni, most meg fizikailag sem megy. Sajnálom. :( Ez most nagyon pechesen jött ki... :(

Jelentkezek, amint tudok.

Puszilok és ölelek Mindenkit!

Nienor

~~~~~~~~~~~~

FRISSÍTÉS - 2014. 11. 14.



Sziasztok!

Hát igen, még mindig nem állt helyre a világ rendje… Túl sok idő telt el, és gondoltam, hogy ideje jeleznem felétek, hogy még élek. :) A kezem? Nos, én tegnap nagy dühösen lekaptam magamról a kötést, mondván, hogy „úgyis jó az már”, ám ma EÜ-s barátnőm látta és rám szólt, hogy talán nem kellene. 1. Még nem forrt teljesen össze a seb, 2. így bármikor felszakadhat. Szóval még kötözgetem magamat, de a mosogatáson, fürdésen, és egyéb vízzel kapcsolatos teendőkön kívül más egyébben már nem hátráltat.

Írás. Mint látjátok, mostanában nem csak minden a nyakamba szakadt (nem csak egészségügyileg), hanem nyár óta… Hogy is fogalmazzak... Röviden ezt az évet egy szóval tudnám jellemezni: katasztrófa. Valahogy minden összejön, és egymást éri a sok baj. Amivel az a gond, hogy ha káosz van körülöttem, vagy lelkileg nem vagyok a toppon, akkor nem tudok írni. Aztán amikor próbáltam is… Hetek óta… Valaki nagyon nem akarja, hogy írjak. Ha végre volt is időm és erőm nekiállni, akkor vagy a fiam rövidítette le indokolatlanul a délutáni alvását (vagy hajnalban cammogott ki a szobából nagy álmosan, és nézett rám kómás szemekkel, hogy anya vajon miért nincs a helyén…), vagy valami egyéb váratlan dolog jött közbe, szakított félbe. És ez nem egyszer, nem kétszer fordult elő. Barátnőimmel már kínomban azon viccelődtünk, hogy a Sors megsértődött, mert a következő Bukott angyal fejezetben a címben kis betűvel írtam Őt… Másik ötlet az volt, hogy az előző fejlécen Sam nem volt rajta… Talán ő sértődött meg és ezért… Elkeseredettségemben már nem tudtam, hogy mire gondoljak, kire gyanakodjak. Vicces, igaz? Az, de akkor nekem nagyon nem volt az... Hát már annyira elegem volt, hogy a címet átírtam, a fejlécet lecseréltem, és érdekes módon másnap már tudtam írogatni. :D Így utólag visszagondolva tényleg viccesen hangzik, de higgyétek el, nagyon frusztráló volt. Nagyon ügyesen kifogtam egy pechszériát, vagy valakit elátkozott, én már nem tudom, mit higgyek, mert ez már nonszensz. Ennyire nem szokott rám járni a rúd, de tényleg. :S Nem panaszkodásként mondom ezt, csak… Szóval hogy lássátok, hogy ha a Sors korbáccsal vereget, nem bírok írni. :(

Még most is sokat küzdök azzal, hogy időt szakítsak az írásra (azt már meg sem merem említeni, hogy időközben még egy EÜ-s vackot kaptam a nyakamba. Szó szerint a nyakamba, na de mindegy is, ezt is majd túlélem valahogy). De most vissza a manómhoz. Szokták mondani: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ezt én is meg tudom erősíteni. Fél éve biztosan több erőm és időm is volt írni. Ami nem azt jelenti, hogy most feladnám, csak egyszerűen nem tudok olyan intenzitással írni, mint régen. Most is haladgatok, de nem olyan hosszan, mint korábban. Egyik fejezetem, köröm, novellám se áll még olyan állapotban, hogy hozni tudjam. Összetörve 2.-vel is haladok (70 oldal felett vagyok, oh yeah :) ), de abból, mint írtam nektek, akkor hozom a többi részt, ha teljesen kész vagyok vele. Nem akarok megakadást vele itt a blogon, kemény lesz a story is, és ahogy mondtam: nem kinyírni akarlak vele titeket, hanem egy újabb fájdalmas-édes-kínzó-felemelő utazásra elvinni. Meglátjuk, hogy sikerül-e. :) Ötlet is már bőven van, írnék is jóóó sokat, de az időhiány visszafog. Ezzel azt akartam nektek mondani, hogy amint végre hozni tudom a frisseket, (tekintve, hogy jó hosszúak is szoktak lenni), ez azt is jelenti, hogy nem leszek képes túl sokszor frissíteni. Bár persze ez változhat olyankor, amikor valami háttérben dolgozós munkámmal teljesen elkészülök (pl. Összetörve 2.).

Szóval jelenlegi helyzet szerint erre számíthattok. Most a novemberem is jó sűrű, jövő héten a fiam is két éves lesz (Úristen, már 2 lesz!!! – oké, ez tényleg hihetetlen, nőnek mint a gomba :) ). De a lényeg: ha nem is látszik, a háttérben folynak a munkák (még ha kisebb intenzitással is), de a vége úgyis az lesz, hogy egyszer mindent a nyakatokba szakasztok. :D Destiel forever (and of course, Cockles forever), szóval a tűz az megvan, ami a 200. epizód után még nagyobb lángra kapott (na de ki nem lett volna ezzel így? :D)

Köszönöm nektek a sok-sok támogatást és megértést. :) Nem tudjátok, hogy milyen sok erőt merítettem belőlük a legnehezebb időszakokban… Pedig így van. Szóval köszönöm. :) Jövök még, ne aggódjatok. :) csak sajnos ritkábban lesz rá lehetőségem. :( Bízom benne, hogy végül megéri várnotok. :)

Puszi mindenkinek

Nienor

Ui: mint látjátok, még a komikra való válaszadásban sem tudtam beérni magamat. :( Erre már nem tudok mit mondani… :( Egyszer csak utol tudom érni magamat és a pechszériám is lemerül.

Ui2: bocsánat, ha valakit untattam a nyavajgásommal... :( Illetve azért is, mert még mindig nem valami frisst hoztam nektek :(