2016. december 31., szombat

BÚÉK :)



Sziasztok!

Ezer éve nem adtam direktbe életjelet magamról, legalábbis nem itt, és úgy gondoltam, hogy nem zárhatom így az évet. Amilyen pocsék volt számomra… Tisztességes búcsúzást igényel. :) Nem kell félni, nem a blog, csak maga ez a horror év. :)

Ezzel egyidőben őszintének kell lennem veletek. A rengeteg írói válság, szenvedés, és az egyszerűen „nem megy, nem megy, még mindig NEM MEGY” mellett ez néha megfordult a fejemben. Hogy ha ennyire nem megy, és ennyi ideje… Hol van számomra és számotokra a tűréshatár? Mikor kell kimondanom azt, hogy „vége”, hogy azzal a lehető legkevesebb csalódást és fájdalmat okozzam Nektek is? Az elmúlt gyászos hónapokban többször végigzongoráztam a fejemben a kérdést, és a válasz mindig ugyanaz volt: hiába nem megy az írás, érzem, hogy ennek itt még nincs vége. Nehéz elmagyarázni, hogy mi is ez az érzés, és hogyan működik. De attól függetlenül, hogy nem tudok tisztességgel összerakni és feltölteni egy-egy fejezetet, történetet, a szerelem még ott van. A történetek még ott vannak, a fejemben kattognak, és ha néha-néha csak pár oldalacskát is tudok velük foglalkozni… Az is valami. Próbálok kitartani, és bízok benne, hogy a következő év jobb lesz. 2016. nem csak a rengeteg fantasztikus embert vette el tőlünk, szerte a világban, hanem tényleg, nekem személy szerint is katasztrófa volt. Próbáltam talpon maradni, meglenni, de őszinte leszek: nem egyszer éreztem, hogy nem vagyok képes többé a víz felszíne felette tartani a fejemet. És amikor minden, egyszerűen minden katasztrófa körülöttem és bennem is… Akkor írni nem tudok. Mondják, hogy az írás gyógyír. Számomra az is. De van az a pont, aminél nálam nem tud működni. Amikor egy olyan szinten kell az érzéseket belevinnem egy storyba… Ha nálam vihar tombol… Abból nem tudok jót alkotni. Sokszor rosszat se, semmit se. Furán működünk, írás és ihlet terén mind másképp működünk. Nem kérhetem, hogy értsetek meg, csupán próbálom megmagyarázni azt, hogy miért nem tudom és akarom még feladni. Bízok benne, nagyon nagyon bízok benne, hogy 2017. jobb lesz, minden téren jobb lesz az életemben, és segít majd, hogy tisztességgel foglalkozhassak a regényekkel is.

Ha a frissek számát nézzük, nem volt termékeny ez az év. De megpróbálom a jó oldalát nézni, és azokra tekinteni, amiket mégiscsak sikerült elérnem. ATGB-vel nagyon sokat haladtam, egy lépésre állok a befejezéstől (hiába ez még 30-40 oldal, de akkor is… :D). 190 oldalas regénynél ez nagy szó szerintem, mármint, hogy már „csak” kb. ennyi van hátra. Szóval fantasztikus érzés volt, amikor végre eljutottam „oda” a történet írásában, ami az elejétől fogva izgatottsággal töltött el és annyira, de annyira vártam. :) (Igen, ez az „oda” tulajdonképpen a naaagy válasz a regény (és Cas) „miértjére”.) Most pedig nagyon-nagyon várom, hogy azt a fejit is befejezzem, és a kövi kettőt is elétek tárjam, és ti is lássátok azt, amiért eddig boldogan küzdöttem. :)

BA friss is végre lett, körök is akadtak, és ami belül, személy szerint nagy örömmel tölt el, hogy idén megírtam az első A/B/O ficem is. :) Alig várom, hogy arra a szintre is eljussak vele, hogy rendezzem benne a soraimat és Nektek is megmutathassam. Nagy pillanat volt ez számomra, és bízok benne, hogy általa nektek is tetszeni fog ez a különleges világ. :) Rögtön az elején egy 30 oldalas storyval kezdünk, szóval… Hupsz, és ez még csak a nyers változat. :) Szóval remélem, hogy jövőre ezt is szépen a helyére tudom majd tenni és megmutatni Nektek. :)

Akadtak videók is persze, amit nem csak szeretek készíteni, de egyfajta kárpótló gyógyír is azokra az időszakokra, amikor nem tudok írni.

Ó, és feltétlen meg kell említenem az Abszintot is. Első körsorozatom volt, nagy mumusom és nagyon boldog voltam, hogy végre kitörtem a megakadásból és tovább tudtam haladni vele. Néha egyszerűen nem tudjuk, hogy miért nem megy egy bizonyos történettel a haladás. Aztán eltelik egy kis idő, hol kevesebb, hol több, és egyszer csak jön a megvilágosodás és bumm, kint van az ember a sűrűjéből. Itt is hasonló történt velem, és remélem, hogy a körsorozat befejező része már kevésbé fog megkínozni. :)

Persze, ha végignézem a 2016-os frissítéseimet… Gyatra, én is látom… Tényleg remélem, hogy most, hogy legalább a munka rendeződni látszik nálam a háttérben, talán a többi dolog is velük együtt „gyógyulni fog”. Szeretnék most, így az év végén minden rosszat elengedni, ha lehet, még pozitívabban hozzáállni a jövőhöz és minden máshoz is.

Kívánom Nektek, hogy akármilyen évetek is volt, 2017. Nektek is még jobb, szebb, csodálatosabb, termékeny és boldog legyen.

És legyünk pozitívak. Jövőre is találkozunk, ITT, új történetekkel, és régiekkel, frissekkel és minden mással, ami Destiel (és Cockles <3).

Szóval…

Ha nem is frissel, de mégis, teljes szívemből Kívánok Nektek Boldog Új Évet!

És köszönöm. :) Ezúttal is hálával tartozom Nektek a kitartásotokért, a rengeteg szeretetért és támogatásért, amit Tőletek kapok. :)

#AlwaysKeepFighting mert #YouAreNotAlone. :)

#SPNFamily

Ölellek Titeket

Nienor

Gif: link

2016. szeptember 30., péntek

Bukott angyal - 9. fejezet: Fájdalom, magány, rémálmok és egyéb finomságok… 18+



Sziasztok!

Mentségem? Az… Mondhatjuk úgy, hogy van, de kivételesen nem akarlak untatni titeket vele. A lényeg, itt vagyok, jövök, mindig jövök, és most hogy végre lassacskán talán rendeződnek körülöttem a dolgok, talán az írói válságokat is száműzöm. Persze mellette időm alig lesz írni, de valahogy majd csak lesz, ebben bízok. Egyelőre most a lényeg, BA friss, megjött. :)

Lehet, hogy páran emlékeztek arra, hogy hiányoltátok, hogy rég (1. fejezetben) volt utoljára Cas POV. Az érdekesség, hogy ezt már nagyon régen a „szememre vetettétek”, ám addigra már megvolt ennek a fejezetnek a „kézirata”. Sokat ültem felette, az biztos, és azt hiszem, hogy kellett is. Eddigi „munkásságom” során azt figyeltem meg, hogy ha valamihez hosszú-hosszú ideig nem nyúlok, az okkal, nagyon jó okkal történik. És amikor végre mégis eljön az idő és újra képes vagyok foglalkozni vele, akkor olyan új és fontos dolgokat teszek hozzá, egészítem ki vele, amit korábban nem lettem volna képes hozzáadni. Szóval csak remélni merem, hogy most is ez történt és végre összeállt a fejezet úgy és abba a formába, ahogy azt szerettem volna. Tudom, hogy mostanában megszoktátok a bitanghosszú ATGB fejiket, ám ez a fejezet végül a megszokott, átlagos BA fejik hosszát hozza. Feleslegesen túlhúzni se akartam, annak nem látom értelmét. Illetve a vágás is okkal itt volt, mert a kövi fejezet (ha nem is végleg), de újra Dean POV lesz. De úgy éreztem, hogy az előző fejezetben egy olyan mérföldkő jött végre el, ami után eljött az idő, hogy Cas fejébe is betekintést nyújtsak. Hogy ez boldog utazás lesz-e? Öhm, ez a BA, és a happy end még arrébb van. :)

Többet ehhez most nem kívánok hozzátenni, a Leltár bejegyzésben a BA-ra is kitértem és ecseteltem nektek a jövőjét érintő dolgokat, itt nem szeretném ismételni magam. Annyit mondok még, hogy az írói válságok kikészítenek, és ilyenkor néha, egyfajta gyógyírként is, a videóvágással szoktam foglalkozni. Igaz, hogy nem minden került fel ide, és ezért itt ragadom meg a szót, hogy elmondjam, hogy a nyáron elkészült még egy videóm (jobban mondva közel három, de a másik kettővel még akad egy kis dolog :D), amit itt találtok. Terveim szerint egy „The Most Remarkable Moments” szériát fogok készíteni a kezdetektől, ameddig csak időm és energiám engedi. :) A 4. évad kis híján teljesen feldolgozva, abból 4 videó készült, a következő kettővel is szinte teljesen elkészültem, még pár utómunkám van vele, és már csak a 4. videó vár nagyobb munkákra, a többi… Nos, remélhetőleg azok is érkeznek majd.

Nos, egyelőre ennyit szerettem volna mondani. De most: Bukott angyal. :) Félek tőle, az biztos, nagyon is, mert tényleg sokat ültem felette, sokszor nekiestem, és azt hiszem, hogy a bizonytalanságom (főleg az írói válságok után...) a tető fokára hágott. De eljött a pillanat, remélem, hogy eljött a pillanat, szóval íme, parancsoljatok! :)

Jó olvasást nektek :)

Nagy ölelééééés <3

Nienor

2016. szeptember 15., csütörtök

23. kör: Brandy



Sziasztok!

Néhányan jól tudjátok, hogy elég alaposan, régóta szenvedek az írói válsággal, és számomra is csoda, hogy időközben valahogy elkészült ez a rövid kis szösszenet. Rövid, de nem ígérem, hogy túlságosan könnyű lenne megemészteni. Semmi mélyen szántó figyelmeztetőt nem kap a fic, bár azt tudni kell róla, hogy a megszületése… Nos, ilyen igen ritkán esik meg velem. Szembejött velem egy fanart, mellé egy rövidke promptnak (kihívásnak is mondható) leírás a képhez és bumm. A fanart ficet ihletet, ami… Nos, nem igazán szokott velem megtörténni. Na jó, ez nem igaz, mert így indult az ATGB is az útjára. Egy fanart és… És nem tudtam leállítani az agyamat és ATGB lett belőle.

Na de a lényeg a lényegben, hogy a fanartot okkal a fic végén/közben, a megfelelő helyen fogjátok megtalálni, és a ficet ihlető rövid promptot (ami angolul volt) a kör végére illesztettem be, csupán azért, hogy elkerüljük a spoilereket. Nem követtem szigorúan, de ez adta az alapötletet, ezt KELLETT megírnom, ez vezetett. :)

További különlegessége a körnek, hogy valamiért úgy éreztem, hogy váltott POV-ban kell megírnom. De ez remélhetőleg nem lesz zavaró, mivel ez csupán annyit jelent, hogy rövid, egyfajta bevezetőként Cas indít, és hamar átveszi tőle Dean a „szót”.

Még zárójelben megjegyzem, hogy a kör elkészülése ellenére se érzem úgy, hogy kint lennék az erdőből, vagyis az írói válságból. Nehéz ezt megmagyarázni. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem tudok igazán hozzányúlni a mély és hosszú ficekhez. Igaz, hogy mostanában végül elkészült az A/B/O fic is (ami persze kicsit se lett rövid és 30 oldal körül lesz a vége) és várja, hogy rendezzem és a helyére tegyem az egészet, és a BA kövi része is újabb nagycsekket kapott… Valami még hibádzik, és biztos vagyok abban, hogy a kudarccal és stresszel teli nyár nem sok jót tett hozzá… És közben időmet is rabolja a munka, ami talán félig jó, félig nem, mert bízom benne, hogy ez talán ki tud majd rángatni az írói válságból. Az időhiány pedig… Nos, bízom benne, hogy valahogy felül tudok majd kerekedni a nehézségeken. Szurkoljatok, hogy így legyen, és mielőbb visszarázódjak oda, ahol a helyem van. Elvégre is egy újabb zseniális évad vár ránk és SPN száguld tovább, mi pedig velük. Destiel pedig… Ő örök. :)

Na de nem koptatom tovább a számat, lássuk csak, hogy ma milyen ital érkezett hozzátok. :)

Fontos figyelmeztetések az alkoholról:

A fogyasztásra kínált ital alkoholtartalma igen magas, 52 %.

Az íze erőteljes, karakteres, utánozhatatlan. Mélyen hat, levesz a lábadról, de közben a vele bejárt fájdalmas út gyógyírt és megnyugvást hoz. Félsz tőle, az ismeretlentől, ám ő nem hagy cserben és megadja neked azt, amire szükséged van.

Összetevők: Dean és Castiel

Az ital felszolgálásának időpontja: valamikor egy alternatív 10. évadban. A sorozat eseményeinek nincs köze a történethez.

Jellemzői: ember!Dean, angyal!Castiel, sok obszcén szó és kifejezés, enyhe slash, angst, fluff, E/3 Cas POV és E/3 Dean POV.

Jó olvasást kívánok Nektek! :)

Puszi és nagy öleléééés! :)

Nienor

2016. július 26., kedd

Leltár, helyzetjelentés és a jövőről :)


Sziasztok! :)


Először is kezdem ott, hogy ne aggódjatok, nincs miért félnetek vagy aggódnotok, eszemben sincs eltűnni vagy lehúzni a rolót. :D Azért döntöttem úgy, hogy hozok Nektek egy kis összegzést a jelenlegi helyzetről, mert most, hogy végre utolértem magam, iggggen, végre minden elmaradt kommentetekre válaszoltam (ATGB-től kezdve, Rövidek, BA, körök, Cockles, stb stb stb, remélem, hogy semmi se maradt ki…), úgy éreztem, hogy ezzel tartozom Nektek. De először is… Itt és most, ezúton is szeretném ismét a bocsánatotok kérnem, amiért ennyire el tudok úszni és veszni… Nem azért történik ez, mert nem olvasnám el azonnal azt, amit írtok nekem, azt, amivel megtiszteltek, és aminek a megírásával időt és energiát szántok rám. Hanem, mert nem szeretnék semelyikőtöknek sem összecsapott választ írni, ezért mindig gondoskodok arról, hogy ugyanazt az időt, befektetett energiát és tiszteletet megadjam nektek a válaszommal, amit Ti is nyújtotok felém. Mert fontos, amit írtok nekem, érdekel, és ha idővel is, de szeretek korrekt és teljes választ adni az észrevételeitekre. Sajnálom, hogy ez néha a késedelemmel együtt jár. :( De most végre, fél év után, a horror-ovikezdésünk után, most végre ismét naprakész vagyok, minden elmaradásom pótoltam, és remélhetőleg valóban egyetlen kommentetek se csúszott ki a kezemből és mindenkinek válaszoltam mindenre. :) Szóval mindezek után végül úgy döntöttem, hogy egy kicsit összegzem nektek az itteni helyzetet. Azért is, mert kaptam tőletek egy olyan kommentet, amiben a sokáig elhúzódó Abszint folytatás érkezése miatt azt feltételezte egyikőtök, hogy a blog zár és vége van, ill. hogy az Abszint körsorozat már sosem kerül befejezésre.

Ezért döntöttem úgy, hogy végigmegyek most minden írásomon, és elmondom Nektek, hogy minek mi lesz a sorsa, mi lesz velük. Ígértem, hogy ha netalán úgy érzem, hogy valamit bármi oknál fogva nem leszek képes folytatni, azt időben közlöm veletek. Az, hogy valamit mindenképp be akarok fejezni, de erre a löket csak hosszú hónapokkal vagy évekkel később jön… Az más helyzet. Abszint ezek között szerepelt, bár be kell vallanom őszintén, hogy néha nem volt, ami az irányába rugdosson, de ha volt is, a hangulat nem akart jönni. Az Abszint sorozat egyike azon köröknek, amik mindig – az első résztől –, kedve alaposan megizzasztottak, és teljesen mindegy volt, hogy milyen hosszú volt az adott rész. Ami nem baj, kicsit se, mert nagyon szeretem a kihívásokat (bármennyire is szenvedek vele), és amikor végül sikerül megoldani a dolgot és megalkotni, amit elképzeltem… Azért cserébe minden szenvedés megéri. :)

Nézzük akkor sorban, kezdjük a regényekkel. :)

(Megj.: időközben a Sors ismét „beszólt” és közbetett. Ezt a leltárt több, mint egy hónapja írtam meg nektek, amikor már csak 3 kommentnyire voltam attól, hogy ezt a bejegyzést valóban közzé tehessem, mert valóban mindenben utolértem magam. Nos, eztán „természetesen” pont lebetegedett a fiam, ismét több, mint két hét itthon töltés következett vele, utána kiderült, hogy az én tavaszi utolsó lebetegedésemről visszamaradt egy kis fülgyulladás, ami most még jobban elhatalmasodott, szóval eztán még én is itthon szenvedtem/szenvedek egy „kis” éééédes fülgyulladással… Szóval, Murphy, Sors, Akárki, valahogy sose akarják, hogy az legyen, amit szeretnék… Funfact vége. :D )

És most tényleg kezdjük a történetekkel. :)

(Most, hogy végre ennek a bejegyzésnek a végére értem és eljutottam oda, hogy feltöltsem nektek ezt a kis leltárt… Nos, vegyesek az érzéseim, mármint, hogy vajon jó ötlet volt-e ezt megírnom Nektek. Maradjunk annyiban, hogy akit érdekel, az tartson velem egy kis leltárazásra, akit nem, nos, remélem, hogy a következő frissnél találkozunk. :) Ami nem, sajna nem tudom még, hogy mikor lesz… :( Amikor idő és lehetőség is végre van, akkor ugye Murphy törvénye ismét hoz egy újabb írói válságot, nehogy véletlen valami jó legyen... :S De küzdök, és előbb utóbb úgyis nekem is nyernem kell. :D)

2016. június 8., szerda

22. kör: Abszint - 82 % (18+)



Sziasztok!

Nos, sok idő eltelt azóta, hogy feltettem a harmadik részt, sok idő eltelt, mire végül fizikailag és lelkileg képes voltam lecsücsülni és tovább írni a sorozatot. Kezdetben azt mondtam, hogy 4 részes lesz ez a körsorozat és a legelején ez alapján osztottam fel a részeket és azt, hogy melyikben mi fog történni. Nos, azt hiszem, hogy ez volt az egyik problémám, és főleg ez volt az, ami megakasztott a folytatásban. Az elmúlt években újra és újra átgondoltam a helyzetet és arra a döntésre jutottam, hogy a tervezett negyedik részt ketté kell szednem. Nem azért, mert túl hosszú lenne, nem. A hossz az átlagos Abszint körök hosszát hozza, szóval nem kell egy huszonoldalas ATGB jellegű hossztól tartanotok. :D (Megj.: mire vagy a tizenötödik vagy még többedik csekkoláson/javításon is átesett ez a kör, nos végül az eddigi leghosszabb Abszint kör lett. :D Jellemző, tipikus Nienor, rossz Nienor. :D ) Szóval az ok, amiért kettészedtem és végül egy 5., záró körrel fejezem be a sorozatot az az, hogy a sztori ív terén úgy éreztem, hogy ez így jobb lesz. Nem akartam túlságosan szétszabdalni a 4. részt, ezért lesz szükségem az 5. részre, amiben majd megkapjátok a befejezést is. :) Remélem, hogy ez a fajta „megoldásom” segít majd abban, hogy ne ezermillió év múlva hozzam az utolsó részt. :D

És még valami. Ismét csak a bocsánatotokat tudom kérni, hogy a körsorozat eddig nem folytatódott. Tudjátok, hogy nem vagyok a „kényszerre is írok” típusú író, az nekem nem megy… Így sajnos érkeznek a frissek, amikor azok úgy gondolják, hogy ismét a szívembe lopják magukat. :) És most végre az Abszint került sorra. :) Megizzasztott, azt nem tagadom, de ugyanakkor imádom ezt a körsorozatot. :) Időközben persze újraolvastam az első három részt is (jáj, borzalmas hibák és fogalmazások vannak benne…), és ami túlságosan is zavart, azt átírtam, javítottam, de nem akartam túlságosan belenyúlni a körök stílusába, és tényleg csak apró javítások történtek benne, egy-egy túlságosan is zavaró szóismétlést kiszedtem, de tulajdonképpen minden maradt a régi, Abszint-stílusban. :) A folytatás pedig remélem, hogy már kevesebb hibát hoz. De mint mindig, valahogy nagy mumusom az Abszint sorozat, és most legalább úgy rettegek, mint mikor az első három részt hoztam nektek. :D Próbálkoztam irtani a szóismétléseket, a nagy mumusaimat, hát erre jutottam…

Oké, nem untatlak tovább titeket, nézzük inkább, hogy mire is számíthattok. :) (Én pedig a nagy káoszból való felbukkanás örömére megyek, és megpróbálom beérni magamat a nektek elmaradt válaszaimmal. :) )

Fontos figyelmeztetés az abszintról:
 
A fogyasztásra kínált ital alkoholtartalma elviselhetetlenül magas, a társai a közelébe sem érnek: 82 %.

Gratulálok kedves alkoholfüggő barátom, sikeresen kiálltad az első három próbát, méltó vagy arra, ahogy az italok koronázatlan királyát, magát a sárkány tüzét öntsd le kitikkadt, égető nedűért kiáltó torkodon. Szedd össze minden bátorságodat, és ha már eddig eljutottál, akkor ne most hátrálj meg! Még két korty, és tiéd a méltán kiérdemelt extázis és a katartikus beteljesülés eme páratlan ital segítségével.

Összetevők: Dean és Castiel

Az ital felszolgálásának időpontja: a 7. évad eleje, amikor Castiel már magába fogadta a purgatórium lelkeit, óriási hatalma van, és még nem szabadult meg tőlük.

Jellemzői: ember!Dean, különösenmocskosszájú!Dean, hamarosanbedilizek!Dean, szerelmes!Dean, szerelmesvagyokésszenvedek!Dean, jólelbeszélgetekmagammal!Dean, epekedő!Dean, isten!Castiel (Godstiel), BAMF!Castiel (BadassMotherfucker!Castiel), enyhe PWP, NAGYON sok obszcén szó és kifejezés, slash, erotikus tartalom, minimális angst, szexista töltetű kifejezések, Dean POV

Ajánlások: az ital alkoholfokát tekintve előfordulhat, hogy annak elfogyasztása egyes fogyasztókban egyéb hűsítő dolgok után támaszt emésztő vágyat. Hűsítő zuhany közelsége ajánlott, valamint javasolt a csendes magányban történő fogyasztás.

Nagyon jó iszogatást kívánok Nektek. :)

Nienor

2016. május 26., csütörtök

21. kör: The Black Heart 3. (16+)



Sziasztok!

Újabb bocsánatkérés? Igen, valami olyasmivel indítok, bár megpróbálom megígérni, hogy ez a történet nem lesz annyira gyilkos, mint a második rész volt. Bár fájni fog, legalábbis ez volt a cél.

Egy dolgot mindenképpen el kell mondanom a történetről. AU, vagyis nem az SPN világában találkozhattok Destiellel. De ez a novella… Egyszerűen meg kellett írnom. Az első teljes AU-m, talán minden írásom közül is. Hát, meglátjuk, hogy mi lesz belőle. :)

FONTOS! A történetben van egy igen felkavaró pont, amit ha elértek, tudni fogjátok, hogy az csak a kezdet, és ha nem bírjátok, inkább hagyjátok abba az olvasást, mert az események igen részletesen lesznek tálalva! Az, hogy mennyire lett hiteles… Igyekeztem, de a pontos választ nem tudhatom, talán csak kevesen tudhatják igazán… Viszont azt ígérhetem, hogy az, hogy sad end-e… Nos, szerintem nem, de ez ugyebár nézőpont kérdése. Spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy ha fájdalom és szomorúság szintjén sorba akarnám tenni a TBH1-et, a TBH2- és a TBH3-at, akkor a TBH3 pont a kettő között pihen, kicsit közelebb a TBH2-höz, de annyira mégse, mert a fájdalom után, ezúttal érkezik egy bizonyos szintű gyógyír. Többet nem mondok. De ha van bármi dolog, ami számotokra triggeres (olyan események, ami túlságosan is fájdalmas dolgot, érzelmeket sodorhatnak bennetek a felszínre vagy túlságosan is felkavarnak titeket – bővebben: lásd a Szótárat), akkor inkább olvassátok el a figyelmeztetőket, és ennek fényében döntsétek el, hogy elolvassátok-e ezt a kört. Sajnálom, hogy megint sokat rizsáztam, de az előzőek után úgy éreztem, hogy alaposan körbe kell határolnom nektek azt, ami itt vár rátok. Egy biztos: szerintem okkal éreztem úgy, hogy egy minimum 16+-os plecsnit kell sütnöm a körre...

Fontos figyelmeztetők a felszolgálásra kínált alkoholról:

Az ital alkoholtartalma kb 30-35 %. Attól is függ, hogy ki mennyire bírja az italokat, mert lehetséges, hogy sokkal erősebbnek érzed azt, mint a bárban üldögélő, ugyanazt fogyasztó társaid.

Az íze… Kóstoltad már? Azt hitted, hogy tudod, hogy mire számítasz és mennyire lesz erős számodra? Nos, a válaszban ne legyél teljesen biztos…

Összetevők: Dean és Castiel

Az ital felszolgálásának időpontja: napjainkban. Az időben levő elhelyezés a történet szempontjából lényegtelen.

Jellemzői: AU, ember!Dean, ember!Castiel, autóversenyző!Dean, slash, angst, angst, ANGST!, E/3 Cas POV, főszereplő halála, öngyilkosság, sad end (? – nézőpont kérdése, én nem mondanám annak)

Így a végére mit is mondhatnék? Kitartást és millió ölelést küldök nektek. :)

Puszillak Titeket

Nienor

2016. május 25., szerda

Jus In Bello 7., azaz JIB7 Élménybeszámoló :) - 2016. május 20-22.



Hát, lányok, fiúk… Annyi minden kavarog a fejemben, fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. És emiatt szerintem össze-vissza fogok ugrálni az időben, de igyekszek tartani valamiféle ritmust, de értsétek meg, kérlek, ennyi eufórikus érzelem után nem lesz könnyű. :D Azt is meg kell jegyeznem, hogy ne a megszokott, Nienor féle fanfices vagy szépirodalmi (ha van ilyen nálam? :o ) stílusra számítsatok. Ez tényleg egy beszámoló lesz, egy hosszú darab. Igyekeztem átolvasni, javítani, de élménybeszámoló vár most rátok, nem egy megszokott friss, kör vagy fejezet… Akit ez érdekel, nos, azt Chuck hozott nálam, akit nem, nos, remélem, hogy a következő frissnél találkozunk. :) Azt pedig hozzáteszem, hogy ahogy a fiúk is nem egyszer felhozták a conon a shiptémát és a melegtémát, ahogy megszoktátok nálam, nem köntörfalazok vagy cenzúrázok. :) Szóval, feketén-fehéren, vágjunk bele. :) Előre szólok, hogy hosszú lesz, 19 oldal, 12.200 szó. :D

2016. április 27., szerda

Destiel's Story - videó Khas 'thara-tól :)

Sziasztok!

Kivételesen még nem frissel jelentkezek, de mint mondtam nektek, szeretném végre behozni magamat az elmaradásokkal és végre talpra állni, minden téren. Az egyik elmaradásom nem csak a néhány kommentetek, amiket olvastam ugyan még telefonról, de még gépről nem tudtam válaszolni rájuk, hanem egy videó is, amit Khas 'thara  készített a Destiel's Story-hoz. Amikor megláttam... Csak pislogtam és tátogtam-hápogtam, annyira boldog voltam, hogy ekkora megtiszteltetés ért, és hogy ennyire szerette a regényt, és idejét és energiáját fektette abba, hogy elkészítse ezt a csodaszép videót, aminek még a dalát is imádom. :)

Íme hát, itt tudjátok megnézni: Destiel's Story videó by Khas 'thara

Még egyszer köszönöm Neked Khas 'thara ezt a csodálatos videót :)

Puszilok mindannyiótokat

Nienor

Ui: rövid helyzetjelentés: lassan, számomra is idegesítően lassan gyógyulok, ma felszúrták a fülem, oda-vissza járok a dokikhoz, de fiam legalább már meggyógyult és felvették az új ovijába, amit már nyáron elkezdhet. :) Szóval haladunk, már csak nekem illene teljesen helyrejönnöm. :) Egyelőre még bírom a tortúrát. :D Ne kérdezzétek, hogy hogy, fogalmam sincs. :)

2016. április 21., csütörtök

20. kör: Floating On Cloud Nine


Sziasztok!

Szóval, először is kezdem ott, hogy még mindig pocsékul vagyok, nem sokat változott a helyzet az előző bejelentkezésem óta. Csak fekszek betegen, örülök, ha levegőt kapok, nem fulladok meg a sok köhögéstől, és ha kicsit csökken a füleim sípolása (ami valójában nem történik meg, de mindegy is, majdcsak jobb lesz). Szóval fiam már megy kifelé belőle, én még nem, csak szó szerint hadirokkantként leledzek itthon, gyógyszereken és Cataflamon élek, alvás alig megy és hát… Gondoltam, hogy próbálkozzunk valamivel, másra úgyse vagyok képes, és hát előszedem ezt a réges-régen megírt rövidke szösszenetet, amit anno annyira nyálasnak és OOC-nek tartottam, hogy halálra ítéltem, és azt mondtam, hogy ez bizony sose fog ide felkerülni. Nos, betegen és kissé még kukán ugyan, most mégis elővettem és nekiestem. Nem vagyok toppon, szóval a végeredmény… Nem tudom… De jól esett végre egy kicsit szöszölni a két kis dinkáinkkal, és mivel hosszabb és „komolyabb” hangvételű ficekkel most fizikailag és mentálisan is képtelen lennék foglalkozni, maradtam a rövidke szösszeneteknél. Most ezt még TALÁN át tudom látni. Egy hosszabb, komplexebb fic-kel ez most nem menne… Ezt sem akartam túlbonyolítani, nem másztam bele olyan szintű mélységekbe, mint amit talán megszoktatok tőlem (nem is biztos, hogy perpillanat ez megfelelően sikerülne.) Egyszerűen csak volt egy érzés, amikor anno megírtam a ficet, amit meg akartam ragadni, aköré építeni a ficet és átadni azt, amennyire csak lehet. Talán sikerült, talán nem, (ítélőképességem betegen a pocsékabbnál is még pocsékabb). Az „érzés” volt akkor „bennem” a központ, azt szerettem volna a történetbe transzportálni és… Mondom, először tiltót adtam a körnek, de most… Talán megérdemel egy esélyt, ezt majd végül ti eldöntitek. :) (Megj.: mivel alapból a „soha nem fogom ezt publikálni” kategóriába soroltam a ficet, de mégse akartam, hogy az egész kárba vesszen, végül volt pár gondolatfoszlány, kósza mondat, amit átemeltem az ATGB-be. Rövid, nem túl sok, talán fel se tűnik nektek, ha pedig mégis, remélem, hogy nem lesz zavaró.)

Azt szerettem volna még mondani nektek, jobban mondva arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha olvassátok ezt, és úgy érzitek, hogy nagyon gáz vagy problémás lett (szóismétléseket is próbáltam szűrni, remélem, hogy nem buktam túlzón bele, de az ezredik újraolvasás is rácáfolt erre…), akkor azt kérlek, osszátok meg velem, hogy majd ha jobban leszek, tudjam, hogy később vissza kell térnem ide és javítani a bajokat. Ha képes leszek rá. :) Tényleg „csak” egy kis tüsszenetnyi kör (épp csak egy picivel hosszabb a TBH1-nél), de jelen állapotomban, hát ez is megizzasztott, és tudom/érzem, hogy bőven hagytam benne hibákat…) Szóval lehetséges, hogy rászorul majd még egy kis pofozásra. :)

Na de nem akarlak ismét untatni titeket, inkább jöjjenek a körök előtti kötelező körök a körről. :D
 
Amit tudni kell a koktélról:

A fogyasztásra kínált ital alkoholtartalma elenyésző. A „veszélyt” nem az alkoholtartalom, inkább a bele csempészett cukor mennyisége okozhatja. De ha százalékot kértek: kb. 8 %.

Az íze: édes. Vigyázz, mert tényleg édes, talán túlzóan is. De… De lehetséges, hogy ennek ellenére is magával ragad, a szívedbe ágyazza magát, és az elfogyasztása után elégedetten dőlsz majd hátra, és azt mormogod magad elé: „végre! Teljesen ki voltam száradva!” (Sorry, ezt nem hagyhattam ki :D ) Hogy mi lesz a végeredmény és milyen utóízt hagy majd a szádban? Nos, majd kiderül. :)

Összetevők: Dean és Castiel

Az ital felszolgálásának időpontja: tulajdonképpen nincs jelentősége. DE! Azért szoktam időben nagyjából elhelyezni a karaktereket, hogy be tudjátok lőni, hogy melyik szereplő hol tart. (Pl S05!Dean nem feltétlen tenne/mondana olyat, amit S11!Dean már megtenne.). Szóval ha kell, a kört, jobban mondva a karaktereket valahol a 9.-10. évadban helyezném el. Alternatív 9.-10. évadban, pecsét, és lopott keggyel élő Cas nélkül. De mint mondtam, a sori ezen eseményeinek semmi befolyása a kör „történetére”.

Jellemzői: ember!Dean, angyal!Castiel, fluff, E/3 Cas POV, slash.

A névről: a koktél maga létezik, és pl. a „He’s floating on cloud nine” azt jelenti, hogy az illető nagyon-nagyon boldog, elégedett, tökéletesen érzi magát, erős és pozitív érzelmek élnek benne. Tehát maga a kifejezés sokkal árnyaltabban és pontosabban fejezi ki azt, hogy valaki boldog, sőt, annál egy sokkal erősebb jelentést takar.

Jó olvasást és puszi mindannyiótoknak! :)

Nienor

Ui: és még zárásként itt szeretném mindenkinek megköszönni, aki írt nekem az előző bejegyzésemre. Sok erőt és hitet (és megérdemelt fejmosást :D ) adtatok nekem, és el se tudom mondani, hogy mennyire szükségem volt most rájuk, RÁTOK! :) Szóval köszönöm, és fogadjátok most tőlem ajándékba az újabb kis utazást Destiel csodálatos, szerelmetes világába! :)

Ui2: amúgy úgy tűnik, hogy Murphy megint kegyes volt, és ezúttal, ahogy az előző bejegyzésemben írtam, végül a "életjel után nem sokkal jön a friss" elv győzött. :)

2016. április 19., kedd

Újabb Életjel



Sziasztok!

Először is kezdem ott, hogy fogalmam sincs, hogy hol kezdjem… Nem egy panaszáradatot akarok a nyakatokba zúdítani, de úgy éreztem, hogy most már mindenképp írnom kell Nektek. Csak egy bejelentkezés, vagy nem is tudom, hogy mi. Akik tartják velem a kapcsolatot Facebookon vagy aktív tagjai/rendszeres látogatói a magyar Destiel és SPN csoportoknak (linkek jobbra –>), azok tudják, hogy élek még (nagyjából) és nem vesztem el (nagyjából). A helyzet az, hogy nem csak írói válsággal küzdök kb. december-január óta, hanem minden más is a nyakamba szakadt és ez még inkább hátráltat abban, hogy visszarázódjak az írásba. (Pedig basszus, úgy hiányzik… Most, hogy erről írók, még jobban… :( ) Szóval néhányan talán tudjátok, hogy fiammal januárban elkezdtük az ovit. Nos, ez úgy nézett ki, hogy egy hét ovi, két hét itthon, betegen, és ezekből néhányat persze én is elkaptam tőle, mert hát milyen egy pöttöm, pici, beteg, lázas gyerkőc? Bújik, bújik, bújik, ezermilliószor leköhög és hát mit ne mondjak, élmény volt az elmúlt közel négy hónap. A sok idegeskedés, kiakadás után most megint dokik-dokik hátán, az ovival is több dolog miatt betelt a pohár, szóval jelenleg nem csak rendszeres vendégei vagyunk az orvosoknak, de új óvodakeresés is zajlik, szóval… Na tessék, csak átcsúsztam panaszkodásba. Fogjátok a sok Cataflamra, négy napja csak azon élen, holnap jómagam is megyek vissza a fülészetre, (éljen, már középfülgyulladásig húzódott a sok lebetegedésünk.). Szóval a lényeg a lényegben: mindezen sok stressz, betegségek, idegeskedés, kicsit sem megfelelő lelki állapot, és a végeredmény? Az a mennyiség, amiket az elmúlt hónapokban néha-néha, nagynehezen írogattam, hát mit ne mondjak, siralmas. Oké, egy ilyen helyzetben minden kósza kis 2-3 oldalacskának örülök, és becsülöm, de mondjuk egy közel 30 oldalas ATGB fejinél, hát ez igencsak lassú munka, csekkolásról ne is beszéljünk, attól egészségileg, lelkileg jelenleg nagyon messze állok.

És most szokott jönni az a szakasz, amikor jönnek az ígéretek. Amiket, mivel nem vagyok jós, nem tudok most hozni Nektek. :( Csak bízni merek abban, hogy az óvodaváltás segít, a sok kivizsgálás segít, és talán már júniusban új, jobb óvodába mehetünk és ezzel végre az év ezen pokoli szakaszát is magunk mögött hagyhatjuk. (Ja, igen, sok betegeskedés miatt ott tartunk, hogy már a héten eldőlt, hogy egész májusban nem lesz ovi… Ennyire csúnya lett az utolsó betegség, amit most hazahozott… Látszik, mert én is a fül-orr-gégészeten kötöttem ki vele…)

Szóval jelenleg ez a helyzet, és perpill még most sem tudom megmondani, hogy mikor fordul minden jóra és térek vissza. A két kis drága nélkül persze azóta se tudok létezni, ettől nem kell félnetek, Destiel a Facebook és angol ficek által mai nap is, ha csak kis időre is, de mindig a napjaim része. :) Kell ennyi öröm, remény, lélekápolás, amiket ők tudnak adni. :) Hogy az alkotásba mikor merülök újra el… Nos, eddig nagyon sokszor volt az, hogy hoztam Nektek valamiféle kis beszámolót, Életjelet, aztán Murphy vagy a Sors úgy hozta, hogy valami csoda folytán, akár betegen, de nem sokkal rá hoztam Nektek valamit. Bízzunk benne, hátha most is ez lesz. De mivel ezt most leírtam itt Nektek, ezért nem fog megvalósulni… Vagy de, mert most ezt is leírtam? :D Nem tudom, tényleg nem vagyok jós, de úgy éreztem, hogy most, hogy végre kicsit tisztult előttünk a kép a jövő kapcsán is (oviváltás, stb) tudok mondani valami konkrétumot. Ami végül mégse volt valami sok. Talán annyi jóval tudok szolgálni, hogy az elmúlt hónapokban végre az ATGB kövi fejijének a végére értem, az azt követőt is elkezdtem írni (ami minden bizonnyal az utolsó előtti feji lesz :D ), szóval apró haladás volt, amit perpill még nem láthattok, mert ennek ellenére a csekkolási fázistól így betegen, lemerülve, még nagyon messze érzem magamat. Ó, igen, végül megírtam a Dirty Martini 2. végét is, félig-meddig kapott nagycsekkolást az EÚV kövi fejezete és a The Black Heart 3. is. Szóval akadt valamennyi háttérmunka, de közel sem jutottam velük odáig, hogy bármit is publikálható állapotúra csiszoljak. Idővel…

Na de most asszem az elköszönésem után lehet, hogy rávetem magam az ATGB-re, most, amíg még élhetően érzem magam a Cataflam hatása alatt. :D Tudom, hogy az elmúlt zűrös időszak miatt a nektek való válaszokkal is elúsztam és borzasztóan szégyellem magam, hogy ebben eddig még nem értem utol magam. :( Tényleg nagyon megviselt az év eddigi része és nagyon jó lenne, ha ennek a rossz szakasznak végre vége lenne. Minden szempontból. De nem ismétlem még egyszer magamat, így is a „rövidke” bejelentkezésem most sem lett valami rövid, tudom, képtelen vagyok befogni, most bezzeg nem megy. :)

Amit még mondani akartam az az, hogy köszönöm, hogy eddig is, ez alatt az időszak alatt is támogattatok és türelemmel vártatok arra, hogy rendbe szedjem magunk körül a dolgokat. Jelenleg ismét a türelmeteket kell kérnem… És teljesen megértem és jogosnak tartom, ha ezek után végleg elfordultok tőlem, illetve az írásaimtól. :( Nem tudok, más írókkal ellentétben, akármennyire is szeretnék, egyszerűen nem tudok egy stabil, megbízható, megjósolható időközönként írni és frisst hozni az oldalra. Szeretném… De vannak dolgok, amikre nincs befolyásom, azoknak viszont van hatása rám… Szóval csak bízni tudok abban, hogy ahogy mondani szokták, a mélypontok után jön a csúcspont és újra minden rendben lesz. Kívánom, hogy így legyen, veletek is, és remélem, hogy Nektek jobban telt az év eddigi része és a maradék is csodálatos lesz, amihez remélem, hogy végül majd kicsit hozzájárulhatok az írásimmal. :)

Nagy ölelést, ezernyi puszit küldök nektek és még egyszer köszönöm, hogy mellettem vagytok, segítetek, és köszönöm azoknak is, akiket még érdekelnek a munkáim és támogatok és türelemmel vártok rám. :)

Nienor

UI: bocsánat, ha ennek a bejegyzésnek se eleje, se vége, és borzalmas össze-visszaságai voltak. Tényleg nem vagyok most toppon, mármint egészségileg se, és ez most mindenen kiütközik nálam...